Heti útravaló Müller Pétertől - 58. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Gyerekek, a csoda ilyen! Elérhetetlen, megfoghatatlan, megvalósíthatatlan. Lábatlan madarak szárnyalása. Csak fönt jó, lent vergődés van. Sajnos mindig van olyan, hogy "lent". Ez az élet.

Ha a férfi elvesz téged szerelemből, számíts rá, hogy a kezdeti lángolás előbb-utóbb átalakul. Nem leszel elérhetetlen, és ő sem lesz az számodra. Nem lehetünk szerelmesek egymásba mindennap - egy ágyban. Társak, barátok, férjek, feleségek, apák, anyák és szövetségesek, akár egy életen át is lehetünk, de szerelmesek nem.

A szerelem nem "földi" állapot. Ha szeretlek, együtt akarok lenni veled, és minél gyakrabban együtt vagyunk, annál jobban hiányzol. Vagy ami még gyakoribb: egyre kevésbé szeretlek. Minek vágyódjak rád, ha mindig ott vagy?

Azt kérded, én hogyan vagyok ezzel? Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye" lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.

Boldog nemigen lehetsz benne, mert az egy békés, "hazaérkeztem" állapot. A szerelem pedig szüntelen kielégületlenséggel jár, de ez jó! Csodás! Jobb, mint a józanság. Sok kétségbeesett levelet kapok, szerelmesektől, és én azt felelem: Légy boldog, hogy boldogtalan vagy!