Heti útravaló Müller Pétertől - 54. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Kivett olyan óvodából, ahol nem játszottak sokat, és nem volt vidám szívű az óvó néni. Az iskolából már nem tudott kivenni sajnos, de nem bánta, hogy rossz jegyeket hozok haza olyan tárgyakból, amiket nem szeretek. Egyszer azt mondta apámnak - hallottam: "Nekem az a fontos, hogy a lelkét ne öljék meg. Hogy milyen tanuló és milyen karriert csinál majd, nem érdekes. Csak maradjon vidám a szíve."

Azt hiszem, többé-kevésbé eredményes volt az igyekezete. Sikerült - ha nem is derűsnek maradnom -, de megőrizni azt a képességemet, hogy gyakran legyek jókedvű. Vidám tudok lenni akkor is, ha nincs rá külső okom. Életem egyéb területe teli volt nehézséggel, kudarccal, tragédiával, mint minden emberé, de tudtam az egészet örömmel nézni. Jókedvvel.

Figyelj! Benned is lakik valaki, aki ezt meg tudja tenni. Benned is van egy bölcs vagy egy bohóc - mindegy -, aki képes a bajok fölé emelkedni, és derülni az egészen. Benned is él valaki, aki a hangulataidnak nemcsak rabja, de teremtője is. Fel tud deríteni. Jókedvre tud hangolni. A te lelkednek is van Napja, mely ki tud lépni a felhőkből, és fel tud ragyogni. Nem vár rá, amíg a felhők maguktól eloszlanak. Tud felhőt oszlatni, fényleni és életkedvet adni.

Mit gondolsz, a kisgyerekek miért festenek mosolygó Napocskát? Mert a Nap nevet. Benned is.