A 21. század mániája: egészségfüggőség

Míg az anorexia vagy a bulimia általában a nők betegsége, a testképzavarral járó izomdiszmorfia, azaz testedzésfüggőség inkább a férfiakat sújtja. Ahogyan egy anorexiás sohasem látja magát elég soványnak, úgy a testedzésfüggők is minden alkalommal találnak a testükön egy olyan pontot, melyet tökéletesíteni kell, bármi áron. Ezek az emberek - egyébként időnként nők is akadnak köztük - rendszeresen órákat töltenek a konditermekben vagy az otthoni fitneszgépeken, és mániákusan fejlesztik az izmaikat. A kényszeresség előbb-utóbb pedig elszigeteli őket azoktól az ismerőseiktől, barátaiktól, akik nem csatlakoztak az erősítőprogramhoz, az izomdiszmorfiások barátai így jellemzően mind az edzőteremből kerülnek ki. A sporttal felhagyni tulajdonképpen képtelenek, mert súlyos lelkiismeretfurdalásuk támad, emiatt képesek akár a sérülésekig edzeni magukat - egy részük a cél érdekében még a súlyos mellékhatásokkal járó anabolikus szteroidokat sem veti meg.

Minden sportoló ebben szenvedne?

Természetesen meg kell különböztetnünk egymástól a kóros testedzésfüggőket és az ép és egészséges lelkű, cseppet sem kényszeres sportolókat. A testedzés öröme mindkettejük esetében megtalálható, de míg az izomdiszmorfiások sohasem elégedettek az elért eredményekkel, és el sem tudják képzelni az életüket az edzőtermen kívül, addig az egészséges sportolók az életben is megállják a helyüket, büszkék arra, amit elértek, barátaik, családjuk pedig gyakran a civil életből kerül ki. Kézben tartják a dolgokat, sosem veszítik el a kontrollt, és nem hagyják eluralkodni maguk felett a testedzést. Az izomdiszmorfiás betegek nem a sport és a mozgás öröméért edzenek, hanem egy leküzdhetetlen belső feszültség miatt, mely az edzések után sem múlik el.

Mániákusan egészséges

Az elmúlt években jelentkezett egy másik, általában nőket érintő kényszeres betegség, az orthorexia, melynél nem a testedzés, hanem maga az egészséges élet okoz függőséget. Bár eleinte úgy tűnhet, az illető csak tudatosan táplálkozik, és egészsége érdekében alakítja át étkezési szokásait, a betegségben szenvedők ennél jóval tovább mennek, és inkább nem esznek egész nap, ha nem juthatnak az általuk biztonságosnak ítélt bio élelmiszerekhez. Az orthorexiások tulajdonképpen rabjaivá válnak a tudományos kutatásoknak, a reform és bio ételeknek, italoknak, táplálékkiegészítőknek, és a saját maguk által kreált szabályokat a végletekig betartják - különben máris támad a lelkiismeretfurdalás, vagy az irreálisan nagy félelem az elhízástól, betegségektől. Az izomdiszmorfiásokhoz hasonlóan szép lassan ők is elszakadnak normál baráti körüktől, és azokkal tartják a kapcsolatot, akik szintén az egészséges életmód megszállottjai. De ami ennél is rosszabb, az az, hogy ők akár a gyermekeikre is rákényszeríthetik a túlzottan egészséges, kizáró étrendet.

Persze itt is meg kell különböztetnünk azokat, akik egyfajta diéta vagy életmódváltás mellett tették le voksukat, és az elért eredmények miatt ragaszkodnak hozzá, illetve a beteges függést. Utóbbiak képtelenek egy percig is lazítani, egy kocka csoki elfogyasztása pszichés traumának számít, és hisztirohamot kapnak, ha kedvenc ásványvizükből vagy vitaminjukból éppen nincs elegendő raktáron. Bár a betegség nem fenyeget halállal, hiszen éheztetés helyett a betegek csupán szuperegészségessé képzik magukat, az elszigetelődés és a függés épp elég ok ahhoz, hogy szakember segítségét kérjék a gyógyuláshoz.