A második lehetőségek portálja: szívszorító iWiW-történetek

Kedves iWiW!

Kisiskolás voltam, talán hatodikos, amikor egy nyolcadikos fiú hazakísért, vitte a táskámat, és megfogta a kezem… Igazi diákszerelem volt a miénk!

Aztán a fiú kijárta a nyolcadikat, nem találkoztunk, nem hallottunk egymásról, bár közel laktunk egymáshoz. Mind a ketten családot alapítottunk, gyerekeink születtek, akik aztán felnőttek, majd pedig unokáink is születtek. Néha felmerült bennem a gondolat, hogy ugyan mi lehet vele, merre élhet, van-e családja.

2008 decemberben, amikor én már nyolc éve egyedül éltem, és mint később kiderült, ő négy éve özvegy volt, kaptam egy iWiW-üzenetet. Jobban mondva egy kérdést:

„Tényleg Te vagy?"
„Hát persze, hogy én”

Ez volt a válaszom. Egy évig iWiW-en keresztül leveleztünk, végül 2009 őszén találkoztunk. A találkozás végzetes lett, feléledt a régi, de soha el nem feledett diákszerelem, és lehet, hogy furcsán hangzik, de fellángolt köztünk az időskori szerelem. 2010 szeptemberében volt az esküvőnk.

Azóta ötgyerekes és hatunokás, boldog nagycsalád vagyunk, ami az unokák partnereivel egyre csak bővül. Nyaranta együtt megyünk nyaralni, először a hat unokával mentünk, idén pedig már 6 + 4 „unokával”. Névnapokon, születésnapokon, ünnepnapokon összejön a család, ilyenkor 20-22-en ülünk az asztalnál.

Vidám és boldog nagycsalád lettünk, és valójában az iWiW nélkül nem biztos, hogy létrejöhetett volna.
Erzsébet

Kedves Üzemeltetők!

Soha el nem múló hálával tartozom nektek. Én ma is, minden egyes nap megnézem az oldalamat. Az én fájdalmasan gyönyörű történetem a következő:

2006 őszén a fiam hívott meg az oldalra, tudván, hogy nagyon szerettem volna bekerülni erre a fórumra. Akkor még nem tudtam, és nem is sejthettem, hogy életem hátralévő részében ez a csatlakozás meghatározó lesz a számomra.

2007. január 4-én, ötévnyi szenvedés után a fiam és az én kezeim között meghalt az imádott feleségem. Január 20-án, a temetése után leültem a géphez, és ott volt a keresés életem első főiskolás szerelmétől. Ez nem lehetett, és nem is volt véletlen! Őt a lánya hívta meg a fórumra 2006 ősszén, mintha tudta volna, hogy ez még meghatározó lehet az Édesanyja életében.

Visszajelöltem, de nem írtam neki, mert mindennél erősebb volt a fájdalmam. Hónapokkal később levelezni kezdtünk, majd 38 évvel az első randevúnk után, ugyanott, ahol először randiztunk, ismét találkoztunk. Több száz levelet írtunk egymásnak. Ma már hetedik éve, hogy együtt élünk, és van négy lányunokánk is.

Rám kettő őrangyal vigyázz! Egy fent az égben, aki visszaküldte hozzám az első szerelmemet, és egy idelent a földön! Hát ez az én történetem.
Gábor

Sziasztok!

Én a vőlegényemet köszönhetem nektek, akivel már az esküvőnket tervezzük. Éppen kihevertem az expárom/vőlegényem halálát, amikor észrevettem a Love Hunter alkalmazást. Először csak viccből írtam be, hogy kivel ismerkednék, de a harmadik keresés bejött, randi lett belőle, és életemben másodszor igazán szerelmes lettem.

A párom, Feri, egyedül nevelte az édes kislányát, Dórit, és egyszerűen csodálatos apa volt. Egy borzalmas átveréssel járó házasságon volt túl, amikor írtam neki. Ez még 2010-ben volt. Rá egy napra randevút kért az én édesem, és azóta újra remény és szerelem az életem vele.

Soha nem felejtem el, hogy nálatok kaptam meg életem második esélyét a szerelemre és a boldogságra.
Őszintén köszönöm, és sírtam, amikor meghallottam, hogy a tetű Facebook miatt mennetek kell.

Tisztelettel és örökké emlékező szívvel,
Krisztina és Ferenc