Boldog voltam!... és én marha, észre sem vettem!
Színdarabom hőse, Seress Rezső kiált föl így, a Szomorú vasárnapban. A túlvilágon, a halála után, amikor visszatekint az életére. Utólag látja, hogy elment a boldogsága mellett. Utólag, amikor már késő.
Egy kicsit magamnak szól ez a kiáltás. És mindannyiunknak. Hogy fölöslegesen félünk, szorongunk, vagyunk rosszkedvűek, depressziósak. Ismerek embert, aki egész életében félt - és nem jött be az, amitől félt! Hiába félt. Nem leélte - hanem lefélte az életét. Fölöslegesen.
Hagyjuk, hogy a hétköznapi aggodalmak eluralják a lelkünket, s nem vesszük észre, hogy még a legnagyobb bajban is felvillan gyakran a fény. Elfelejtünk szeretni, elfelejtünk jónak lenni. Elfelejtünk örülni magának az életnek. Utólag jövünk rá, amikor már késő, hogy nem arra figyeltünk, amire kellett volna, és hogy észre sem vettük azokat a szép perceinket, vagy óráinkat, vagy napjainkat - csak amikor már késő. Utólag jövünk rá, hogy szeretnünk kellett volna egymást. Elfelejtjük örömnek tartani, hogy élünk s ver a szívünk - csak amikor már kezd szorítani a mellkasunk, és zsibbad a bal kezünk -, utólag döbbenünk rá, milyen áldás volt, hogy jó volt a szívünk.
Magamnak is írtam ezt a mondatot: "Ne légy marha! Vedd észre, hogy mennyi öröm van benned és körülötted!"
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.