Takarodj, kis ribanc! - A féltékeny kamasznál nincs határ?

Egy közösségi oldalon találtuk a következő bejegyzést:

„ A szünetben, egy padon ültem egyedül, olvastam. Egyszer csak odalépett hozzám egy felsőbb évfolyamos lány, és lekevert egy óriási pofont. Hatalmas balhé kerekedett, mert nem hagytam magam, nem hagytam csak úgy elsétálni. Kiderült, hogy azért ütött meg, mert szerinte megcsalta velem a barátja, és én egy 'szemét ribanc' vagyok. Az igazság az, hogy azt se tudtam, ki a pasija. Aztán leesett, hogy előző nap a menzán mellém ült egy srác - de még csak szót se váltottunk, ott volt hely, ezért ült mellém. Nos, ezt látta meg a csaj, ezért támadt nekem. Én képtelen vagyok túllépni a dolgon, veszélyben érzem magam és nem is értem az egészet. Hiszen tényleg nem történt semmi azzal a fiúval. Ez normális reakció a lány részéről? Mi lett volna, ha szóba elegyedünk a barátjával? Elvágja a torkomat?”

A tettlegességig fajuló féltékenység természetesen a legszélsőségesebb reakció az érzelmeket egyébként is nehezen kontrolálló, szélsőséges indulatok között vergődő kamasz részéről. A féltékenység azonban más területen is utat tör magának: sokszor valós pofon helyett a háttérbe húzódva próbálják padlóra küldeni az ellenfelet, és ennek eszköze az internet közösségi felülete, ahol nicknevek mögé bújva, zabolátlanul csépelhetik, a legalattomosabb kommunikációval, a riválist.

A Life.hu szakértője, Majsai László segítségével járja körbe a jelenséget:

A féltékenység nem korfüggő

"Fontos tudni, hogy a féltékenység nem korosztályos probléma. Elsősorban mentalitás kérdése a féltés, ugyanakkor számos egyéb tényező is hatással lehet a kialakulására. Azonban a féltékenység kamaszkorban még nehezebben kezelhető mentális megnyilvánulás, hiszen egy kamasz egyébként is évekig tartó érzelmi viharban éli a mindennapjait, ahol szélsőséges indulatok között kell megtalálnia saját magát, az útját, és sokszor vakon tapogatja a határokat. Önértékelése is szélsőséges, bizonytalan, így a párkapcsolat léte vagy hiánya, illetve a kapcsolati visszajelzések felértékelődnek. Attól függően érezheti értékesnek vagy értéktelennek magát, ahogy mások tükröt tartanak számára. Rettenetesen nehéz elfogadni, kezelni, a helyére tenni a visszautasítást, a szakítást, vagy azt, ha látja vonzódásának alanya máshoz húz, mást tüntet ki figyelmével, szeretetével."

Bár szakértőnk szerint a féltékenység nem korosztályfüggő, véleménye szerint egy aspektusból mégis érdemes továbbvizsgálni a kérdést, ez pedig a birtoklás élménye. "A tinédzserek szinte védtelenek ezzel az áramlattal szemben, amely azt sugallja, hogy mindent birtokolni kell. Ahogy megszűntek azok a terek, ahol valódi közösségi élményeket tapasztalhatnának meg, ahogy fontossá vált, hogy mindenből legyen saját – saját szoba, saját tv -, úgy értékelődött fel a birtoklás a személyes kapcsolatok területén is. Ez nem jelenti azt, hogy osztozni kellene valakinek a kedvesén, nem erről van szó, de azt mindenképp, hogy a kapcsolatoknál esetleg máshova kerül a fókusz, és a birtoklás görcsös akarása erősebb a szeretetnél."

Takarodj, kis ribanc, mert kicsinállak!

A Life.hu szakértője, Majsai László pszichopedagógus a szemtől szemben felvállalt konfliktust annak ellenére, hogy a fizikai erőszakot semmilyen körülmény mentén nem lehet pozitívan értékelni, még mindig korrektebbnek ítéli a „láthatatlan”, a közösségi oldalakon zajló cyberbullyingnél, ahol aligha van módja megvédeni magát a bántalmazott félnek. Visszafordíthatatlan sérüléseket okozhatnak azok a lejárató mondatok, amelyek a „riválist” (vagy vélt riválist) támadják, a fenyegetések, a minősíthetetlen jelzők, amely ellen – ha névtelen a támadó - nincs lehetőség a védekezésre. A bántalmazó letiltása vagy az adatlap megszüntetése is csupán reagálás, és különösen veszélyes az olyan jellegű sértés, amely széles körben terjedt el, ahol például egy középiskolába járó kamasz lány minden ismerőse valamilyen szinten „szemtanúja” volt a megalázásnak.

Amikor az ösztönök diktálnak

Természetesen az a helyes, ha a kamaszok (is) a konfliktusok megelőzésére vagy elkerülésére törekednek, de ezt, ahogy a cikkben szereplő, megtámadott lány példája is bizonyítja, nem lehet minden esetben kivédeni. Ilyenkor pedig nagy valószínűség szerint életkortól függetlenül ösztönösen reagál mindenki - fejtette ki a szakértő -, tudat alatt pillanatokon belül dönt az agy, hogy felveszi-e a kesztyűt, ellenáll vagy menekül. Aligha lesz olyan kamasz, aki egy ilyen jellegű támadást higgadtan képes kezelni és kommunikációval békére bírja az indulatos ellenfelet. Nagy valószínűség szerint visszaüt vagy elmenekül, de legalább szemtől szembe látja a támadót és van esélye a védekezésre, és ez akkor is fontos eleme a konfliktusnak, ha egy fizikai támadás „élménye” sokkoló és éppúgy megalázó, mint a cyberbullying.