A bántalmazott lány, Mira, aki valódi neve elhallgatását kérte az Index újságírójától, megdöbbentő részletességgel számolt be az erőszakról, és azt is elmondta, óriási tiszteletet érez a most nyár végén megerőszakolt lány iránt, aki azonnal szót emelt magáért és vállalta a jogi procedúrát. Annak a lánynak a példájából merített erőt és döntött úgy, ő sem hallgat tovább. Bár továbbra sem tesz feljelentést az elkövető ellen, azt szeretné, ha immár az ő őszintesége lenne az az erő, amely mások számára is segít megtörni a csendet.
A Life.hu sztárszerzője, Takács Nóra Facebook-oldalán tette közzé a lány történetét és egy felhívást, amelyben oldalunk teljes támogatása mellett, szintén őszinteségre biztatja mindazokat, akik kénytelenek voltak életük során bármikor szexuális erőszakot elszenvedni, illetve azokat is, akik tudnak ilyen esetről. A Life.hu, ahogy azt a fonyódligeti gólyatáborban megerőszakolt lánnyal kapcsolatos előző cikkében is határozottan kjelentette, kiáll a szexuális erőszak áldozatai mellett, és ellentmond a szexuális erőszakkal kapcsolatos, az áldozatokat hibáztató, őket hallgatásra kényszerítő előítéleteknek.
A szexuális erőszak mítoszai
Takács Nóra posztja és felhívása várakozásainkat is felülmúló érzelmi-indulati reakciókat váltott ki. A kommentelők mind a szexuális erőszakkal, mind a gólyatáborok "programjaival" kapcsolatban erőteljes véleményeket, sőt tapasztalatokat fogalmaztak meg. Sőt, a felhívást követően rövid időn belül áldozatok is jelentkeztek, akik, talán a lányok példája nyomán, talán kicsit a Life.hu támogató közösségét is érzékelve, összeszedték a bátorságukat, és levelet írtak.
Mert nem lehet hallgatni tovább, mert egyre többen érzik és hangot is adnak ennek, hogy az áldozatok gyógyulásához vezető út nem lehet néma. Akit hallgatásra kényszerít a környezet véleményétől, megítéléstől való félelem, az még mélyebb és hosszabb távra szóló sebeket szerez. A környezet érzéketlen, közönyös vagy éppen az áldozatot hibáztató magatartása pedig tovább sebzi azt, akinek éppen a gödör legmélyéről kell kimásznia.
Hallgasd meg, ha beszél, hitelesítsd, amit mond
Nagyon fontos tudni, hogy az szexuális erőszakot átélt áldozatok közvetlen és hosszú távú reakciója is különböző lehet. Van, akit látványosan összetör a megaláztatás, az elszenvedett fájdalom és félelem. Akad olyan is, akin látszólag nem hagy nyomot a bántalmazás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nics szüksége segítségre. A te környezetedben is előfordulhat szexuális agresszió, a tudomásodra is juthat a dolog és az áldozat számára nem mindegy, hogyan viszonyulsz a továbbiakban hozzá.
- Hallgasd meg, ha beszélni szeretne arról, ami vele történt.
- Erősítsd abban, hogy minden érzelemnek, amely a bántalmazás nyomán feltört benne - jogos. A szégyen és félelem mellett a legádázabb dühnek is helye van. Hitelesítsd mindazt, amit érez. Ez nem csak azt jelenti, hogy hitelt adsz a szavainak, elhiszed a történetét, azt is, hogy érzelmeit is elismered, megérted és együttérzel vele.
- Biztasd arra, hogy vegye igénybe pszichológus, szociálpedagógus, áldozatvédelemmel foglalkozó szakember támogatását.
Segíts abban, hogy ne bújjon el a szégyene mögé
- Biztasd arra is, hogy szerezzen érvényt jogainak. Ne hallgasson. A szexuális erőszak támadói az esetek jelentős részében "elsétálnak", éppen a fennálló "hallgatási kényszer", a társadalom, a közvetlen környezet áldozat-hibáztató attitűdje miatt. Vagyis jóval kevesebb esetben tesznek feljelentést és jut el vádra az ügy, mint ahány nő szexuális erőszakot szenved el. Ennek hátterében az ujjal mutogatás szégyene mellett egyéb más tényezők is állhatnak. Az áldozatok egy része ugyanis a feljelentéssel kapcsolatos procedúrát is bántalmazónak érzékeli. Számonkérőnek és/vagy közönyösnek. Így, ha először úgy is véli, az erőszaktevő megérdemli a büntetést, és a gyógyulás folyamatát elősegítené az az elégtétel, hogy az agresszorra lecsap a jog, inkább csendben marad. "Elbújik", és ha nem volt tanú, akkor akár évekig, de meglehet élete végéig őrzi a titkot. Pedig a fel nem tárt, el nem engedett sérelem súlyos zavarokat okozhat hátralévő életében.
Mira történetének egyik sarokpontja a környezet reakciója volt - az a magatartás, ahogy az ő átélt szenvedései gúny tárgyává váltak (ráverték valakire, haha), illetve az az elfogadó légkör, ahogy a továbbiakban befogadta és támogatta a hallgatói közeg a támadót. Például az a fiú lett az agresszor legjobb barátja, akihez Mira "bemenekült" a támadás után. Ha a te környezetedben van olyan nő, akit szexuálisan bántalmaztak, akkor erősítsd meg abban, hogy az elkövető a bűnös. Amit tett az elfogadhatatlan, és egyetlen egészséges érzelmű ember sem vállalhat vele közösséget addig, amíg nem felel az elkövetett bűnért. Nem tehet úgy se a támadó, se a környezet, mintha mi sem történt volna, hiszen ez további, súlyos érzelmi, morális csapás az áldozatra nézve. Különösen akkor, ha a támadó mindennapi résztvevője az áldozat életének. Ha a környezet arra kényszeríti az áldozatot, hogy kezelje "természetesnek" az agresszorral való találkozást (egy csoportba sorolás), vagyis annyi morális elégtétele sem lehet az áldozatnak, hogy közvetlen közege "kitiltja", elutasítja azt, aki megerőszakolta, sőt - ahogy ebben az esetben - "megbecsült hallgatója" maradt az egyetemnek, míg a támadást elszenvedő lány menekülni kényszerült.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.