Müller Péter: "Létezni néha veszélyes - de félni nem kell!"

Csakis ettől féltél, mindig, ami most történik veled, s lám, ettől sem kell félni. Nincs halál. És mennyi mindent rontottál el a félelmed miatt! Hány dolgot nem mertél megtenni, hány dolgot rontottál el, félelemből!

Nem mertél igazán szeretni. Félelem és az igazi szeretet egymást kizárja. Az a szeretet, amit bármiféle félelem vagy szorongás motivál, nem valódi szeretet. Semmi köze hozzá. Csak szenvedély, csak egy kiszolgáltatott, gyenge ember érzése - de nem szeretet. A szeretet olyan állapota a lelkünknek, mely teli van bizalommal. Ebben a bizalomban élnek az állatok, akik néha megrettennek ugyan, nem is alaptalanul, de sohasem félnek. Óvatosak, vigyáznak, ösztönösen érzik, hogy létezni néha veszélyes - de nem félnek. Félni csak akkor kezdenek, ha okuk van rá. Aggódni és szorongani pedig csak akkor, ha túlságosan sokáig élnek emberek közelében. Tőlünk tanulják.

Az emberek elmondhatatlan többsége szorong. De hány szorongó macskát ismersz? És tanácsolom: ne féltsd a gyerekedet. Vigyázz rá! Fél szemmel kövesd a lépteit - de ne féltsd! Bízz benne! S a benne lakó lélekben. Aggodalmas szülők gyermekei gyakran egy életen át nem tudnak megszabadulni a lelkükbe írt hibás programtól.