Nagy áldozat figyelni egy másik emberre. De még nagyobb áldozat megérteni őt.
Önmagunk körül pörgünk. Saját egónk varázsvilágában. S miközben beszél a másik, magunkban fogalmazzuk a saját gondolatainkat. Nem vágunk a szavába, ránézünk, arcunkra mosolyt kényszerítünk, úgy tűnik, mintha figyelnénk rá... a szavait értjük is... de hogy valójában ki ő, s mi fáj neki, nem halljuk, nem látjuk, nem érezzük.
Legyen az a másik a férjem, a feleségem, a gyerekem, megérteni csak azokban a ritka pillanatokban tudom, amikor én nem vagyok, csak ő van. Amikor odaadom magam neki. Amikor befogadom. Amikor szeretem.
Amikor elkezd fájni, ami a másiknak fáj, amikor elszomorodsz azért, amiért ő szomorú, amikor örülsz annak, aminek ő őrül, amikor féled a félelmeit, aggódod az aggodalmait, s hirtelen belülről látod lelkének börtönrácsát, amelybe önmagát zárta, s nem kívülről gondolod, hogy "nincs is ott semmiféle rács", mert tudod, hogy neki van...
Akkor kezded megérteni őt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.