Szalai Tamás: "Ha nem Rióból, akkor Tokióból hozok el egy érmet"

Szalai Tamás (kajakozó)

Hamedl Andrea

2015.06.18.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A hétvégi, Bakuban zajló I. Európa Játékokon a férfi kajak párosok 1000 méteres versenyében szerzett aranyat a Kammerer Zoltán, Szalai Tamás duó. Tamással szerdán este, hazaérkezése után, és a csütörtöki továbbutazása előtt találkoztam. Gyerekkori barátokként fesztelenül beszélgettünk a múlt hullámvölgyeiről, az elmúlt hetek izgalmairól, a jövő lehetőségeiről, az álmokról, a riói olimpiáról, az azt követő tervekről és persze a szerelem, a családalapítás kérdéséről. Aztán megtörtént a baj.

Újságíróként az ember lánya állandó rettegésben él, hogy megcsinálja élete interjúját a világ egyik legfontosabb emberével, majd mikor odajut, hogy írott valóságot teremtsen az elhangzottakból, művét pedig mihamarabb az olvasóközönség elé tárja, kiderül, hogy a telefonja másfél percet rögzített egy közel kétórás interjúból. Ez persze attól függetlenül, hogy rettentően kínos, igencsak reménytelen helyzet is, legfőképpen olyas valakivel szemben, aki az adott napon Európa túlfeléről repült haza egy embert próbáló versenyhétvégéről, másnap reggel pedig újra vízre száll Szolnokon.

Kammerer Zoltán és Szalai Tamás Bakuban Forrás: MTI/Mob / Szalmás Péter

Kicsit fáradtan, de a bakui élményektől lelkesen, és persze aranybarnára sülve érkezett, kezében egy furcsa tarisznyaszerűséggel, melyről később kiderült, hogy azt a dobozt rejti, amelyben egy óriási, és igencsak súlyos aranyérem lapul. Egy olyan dicsőségé, amiért nyilván kőkeményen megdolgozott az egyébként négy éves kora óta sportoló, 2010-es Európa-bajnokunk, de aki tulajdonképpen a véletlennek köszönhette, hogy hajóba ülhetett az azeri fővárosban.

"Egy másik páros indult volna, de ők végül egy sérülés miatt visszaléptek. Hétfőn derült ki, hogy mi indulunk Zolival, csütörtökön pedig már repültünk is" - meséli Tomi, aki így óriási sanszot kapott, amit a lehető legjobban ki is tudott használni. Kammerer Zoltán oldalán ugyanis (vagyis inkább mögötte) elsők lettek 1000 méteren, ami egy igen fontos lépés ahhoz, hogy megszerezzék az augusztusi milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon való részvétel indulási jogát is.

Ez amellett, hogy őrülten sokat jelent, abban is segít, hogy legyen egy cél, amire a nyár folyamán koncentrálni, készülni lehet, egy biztos pont, ahová mindenképpen oda kell majd érni. És persze ott van a levegőben az olimpiai részvétel nem is annyira titkos lehetősége is.

Bárki bármit mond, az élsportban mindenki olimpiai bajnok akar lenni. Európa és világbajnokból is sok van, olimpiaiból már kevesebb. Nyilván addig csinálom majd, amíg van bennem, amíg jönnek az eredmények, és ameddig minden szempontból megéri. Most úgy érzem, ott lehetek Rióban, valamint Tokióban is, de ezt persze csak csendben mondom, nem akarom elkiabálni.

Laikusként ekkor úgy tűnt, simán megvan az a bizonyos olimpiai részvétel, végülis csak ugyanazt kell majd hozni nyár végén az olasz vizeken, mint most Azerbajdzsánban. Mert ha egyszer meglett a dobogó első foka, akkor legközelebb csak hozni kell a kötelezőt. Beszélgetőtársam ekkor világosított fel, hogy ez azért jóval komplikáltabb, de ha esetleg így is lenne, az sem jelentené, hogy a nyertes elrepülhet Rióba.

Háttérinfó a probléma megértéséhez:

Az olimpián férfi kajakban legfeljebb nyolc versenyző indítható országonként. Kvóta K1, K2, K4 1000 méteren, illetve K1 és K2 200 méteren szerezhető. Egy versenyző több számban is indulhat a kvalifikációs viadalokon, így a milánói vébén is, de csak egy versenyzői kvótát szerezhet. Tehát amennyiben valaki párosban és négyesben is szerepel, és egysége mindkét esetben megfelelő helyen végez, nem két, hanem csak egy versenyzői kvótát szerez. A kvalifikáció egyébként hajót és nemzetet illet, nem pedig sportolót, vagyis elképzelhető, hogy nem az indul el egy adott olimpiai versenyen, aki a kvótát kiharcolta.

"Ez most a legnagyobb gondja a Szövetségnek, és természetesen az edzőmnek, Fábiánné Rozsnyói Katalinnak, Kati néninek is."

"Ha ugyanis Zoli kettőt megy, és mindkét helyen megszerzi az indulási jogot, Magyarország elesik egy kvótától. Így most az a kérdés, hogy az ő négyesüket (Kammerer, Tóth, Kulifai, Pauman) fogják-e megbontani, vagy a mi párosunkat. Én azt gondolom, hogy a jelenlegi felállásnál kellene maradni. Igaz, hogy így egy kvótával kevesebbet szerzünk, de ott vannak a 200 méteres versenyszámok, ahol ugyancsak meg lehet szerezni a kvótákat az olimpiára, és így is megkaparinthatnánk mind a nyolc helyet az olimpiára" - véli Tomi, aki óriási esélytől eshet el, ha számára kedvezőtlen döntés születik.

Ebben persze Kati néni is egyetért, aki a Jochapress-nek adott szerdai interjújában elmondta, ha kizárólag rajta múlna, nem léptetné vissza egyetlen versenyzőjét sem a minél több kvótaszerzés érdekében. "A négyes London után is stabilan készül és versenyez, amit a mostani győzelmükkel is igazoltak. Ők négy kvótát tudnak hozni. Amennyiben a Kammerer-Szalai párt visszaléptetném, bármely más páros sem biztos, hogy hozná a hőn áhított kvótát. Nekem pedig nincs erkölcsi alapom ahhoz, hogy az egész felkészülés során kitűnően dolgozott, válogatókat nyert, majd Bakuban is első Szalai Tamást megfosszam élete nagy lehetőségétől" - nyilatkozta a 73 éves mesteredző.

Egy edzést sem hagy ki Kammerer Zoltán:

Korábbi cikkünkből kiderül, hogy Zoli sokszor csak egy sörre és egy lángosra vágyik a Balaton partján.

A háromszoros olimpiai és háromszoros világbajnok kajakozónak ugyanis az elmúlt évtizedekben egyszer sem volt egy igazi nyara, hiszen mindig edzőtáborokban készült a versenyekre. És természetesen így tesz most is.

Bárhogy lesz is, és akármilyen határozat is születik, Tamás nem teszi le a lapátot mindaddig, amíg úgy érzi, nyerhet, és ameddig jönnek a sikerek. Úgy látja, addig érdemes maradni, míg győzni tud, ebben a sportágban ugyanis, ha valaki nem áll fel a dobogóra egy bajnokságon, talán oda sem mennek hozzá gratulálni.

"Itthon nagyon sok a tehetséges sportoló, emiatt őrülten nehéz kitűnni."

Tamás a maga 27 évével még fiatalnak számít, olyannyira, hogy még fel sem merült benne például a családalapítás, gyermekvállalás gondolata. Látszólag minden idegszálával a következő megmérettetésre koncentrál, mondván, amint hajóba ül, jól kell teljesítenie. Így persze igencsak meglepetten fogadta a babakérdést is, barátnőjével ugyanis jelenleg távkapcsolatban élnek.

"Ő külföldön dolgozik, így most messze vagyunk egymástól. Mondjuk ez részemről pont olyan, mintha Budapesten élne, mert nagyjából most is annyit tudunk találkozni, mint korábban. Én szinte mindig Szolnokon vagyok, ahol délelőtt és délután is edzünk, Kati néni módszerei után pedig este szinte azonnal bezuhanunk az ágyba. Majd pedig jön a következő nap" - mesélte, majd hozzátette, természetesen egyszer majd szeretne gyereket, de ameddig nem tud száz százalékban ott lenni, addig kiszúrásnak érezné a párjával.

"Nem akarok olyan apuka lenni, aki soha nincs otthon. Annak nincs értelme. Hogy szeretném-e, hogy a fiam kajakozzon? Érdekes kérdés. Néha igen, mert ismerem az élsport összes örömteli momentumát, fájdalmát, a lemondásokat, amikkel jár, és lehet, hogy van olyan perc, amikor azt mondanám, nem kívánom, hogy ő is erre a pályára lépjen.

Ha azonban arra gondolok, mit érzek a győzelem pillanatában, na, azt mindenképpen szeretném, hogy átélje."