Törőcsik Mari : „Már állandó istápolásra szorulok”

„Az élet halad, és ilyen hülyeségekkel tölteni az időt, mint ez a kórház, kicsit rossz” – kezdte a Bors munkatársának Törőcsik Mari.

„Most már nehezebben viselem a kórházat. De ez nem türelem kérdése. Ne felejtse el, nagyon messziről jöttem vissza, a klinikai halálból, ami után őrülten kiszolgáltatott voltam két hónapig. A kiszolgáltatottság nem kellemes érzés. Most sem jobb a helyzet, már állandó istápolásra szorulok, egy percig sem maradhatok egyedül, éjjel-nappal, otthon is vigyáznak rám” – folytatta a színésznő, aki nem szereti, ha a bajairól szólnak a hírek.

„Be fogok lépni a színpadra, és össze fognak súgni az emberek, hogy vajon összeesem-e? Pe­dig a színpadi teljesítményemen nem látszik a béna kezem sem, még a legjobb ba­rátaim sem ve­szik észre. Nem tudom, hogy csináltam, de hatvan év alatt arra ké­szítet­tem fel magam, hogy ha azt mondták, hogy be kell lép­ni a szín­padra, vagy azt, hogy tessék, csa­pó, vagy ha ta­lálkoznom kell kö­­zönséggel, ak­kor az idegrend­sze­­­rem egyik pil­lanatról a másikra abba az ál­lapotba kerül, amibe kell. Az ideg­rendszernek kell vibrálóan élni. Mindig feldobom ma­gam, mi­nél nagyobb a dráma, an­nál job­ban kell, hogy jó kedvem le­gyen” – mesélte Törőcsik Mari, aki a kórházban korábban elesett és beverte a fejét.