Szabályok, fegyelem és a mindent átfogó szeretet - Ezekre van szükség...

Nos, mitől vezér a falkavezér?

Attól, hogy félnek tőle? Sok jel mutat erre: a falkavezér eszik először, útjából kitérnek a többiek, sőt tartanak tőle. Nagyon sokan ezt az egyetlen aspektust emelik ki, és teszik kizárólagossá a kutyakiképzésben. Ők azok, akik lenyomják a kutyájukat, akik megküzdenek a vezérségért, akik félelemre alapozva büntetéssel nevelnek. Kutyát vagy gyereket, mindegy.

Gondoljunk az erőből vezető munkahelyi főnökre, akit egyébként kijátszanak a háta mögött... És a vakvezető kutya vajon vezet, vagy a gazdája vezeti őt? Ebben a kapcsolatban a gazda bizonyos feltételekkel részlegesen átadja a vezetést a kutyájának.

A kutya, amelyik csak szeretetet kap, de irányítást nem, labilissá válik. A gyerekeknél is ez a helyzet. Pusztán a szeretettel kivívhatjuk a bizalmukat, de a tiszteletüket soha. A bizalmat ki lehet érdemelni, a szeretet a legnagyobb ajándék, de az első két pontot nem ugorhatjuk át, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

1. Szabályok

A kutyakölyköknek az anyjuk a születésük pillanatában kijelöli a szabályokat. Mikor ehetnek, meddig távolodhatnak el az alomtól stb. Ezek bizony szabályok, határok és korlátok.

Időnként a szabályok a felnőtt emberek világában is hiányoznak. Képzeljük el a következőt! Az egyik kórház nemrég átadott, legmodernebb berendezésekkel felszerelt műtőjében vagyunk. No, nem betegként, csak láthatatlan megfigyelőként. A szívműtét előtt álló, illetve fekvő ember már a műtőasztalon mélyaltatásban. A főorvos és a segédei bemosakodva, nekikezdenek az operációnak. Minden a legnagyobb rendben halad, és a doki odaszól az asszisztensének: "Szikét!"
Ő pedig értetlenül áll és visszakérdez: "Hogy mit, főnök? Szikét? Az hogy néz ki, egyáltalán hol találom?"

Ez esetben nem teljesen garantálható a gyógyult beteg mint az orvosi stáb munkájának az eredménye. Tehát úgy tűnik, hogy játékszabályokra, megállapodásokra egy műtőben is szükség van. Sőt, semmilyen játékot nem lehet szabályok nélkül játszani. Focizni sem lehet úgy, hogy az egyik játékos kézzel viszi a labdát, a másik meg a kapu mögül akarja rúgni a szögletet. De próbáld csak ki a gyereknevelésnél!

Néha az emberek félreértésben vannak ezzel kapcsolatban, és azt hiszik, hogy a szabályok megölik a szabadságot. Nem, éppen ellenkezőleg, játszani csak szabályok között lehet, ugyanis ha nincsenek szabályok, akkor mindenki azt csinál, amit akar. Azt pedig káosznak, anarchiának, zűrzavarnak nevezzük. A szabályoknak természetesen használhatóknak, a játékot elősegítőknek és ésszerűeknek kell lenniük, hiszen a túlszabályozottság, mint egy képzeletbeli skála másik vége, véget is vethet a játéknak, mert kiveszi a szabad mozgást az emberek és a gyerek kezéből is.

Fegyelem

Ugorjunk vissza egy pillanatra a műtőbe! Tételezzük fel, hogy megvannak a hőn áhított szabályok. Nem túl sok, nem túl kevés, éppen elég. Ezzel már egy nagy lépést tettünk a tudatos működés felé, de sajnos még nem értünk célba, mert...

A szituáció ugyanaz, a doki odafordul az asszisztenséhez: "Szikét!" Ő pedig nem kérdez rá a szabályokra, hiszen azokat az előbb megalkottuk, viszont azt mondja: "Te, főnök, most nincs kedvem. Lemegyek, megiszom egy kávét, majd talán utána..." Tudom, ilyen nem történhet meg egy műtőben. És olyat hallottál már, hogy „Anya, apa, most nem pakolok el, nincs kedvem", vagy egyszerűen csak nem pakol el? Ilyet már valószínűleg... Persze csak a szomszédéknál....

Tehát oly mértékben van zűrzavar:

1. amilyen mértékben nincsenek meg az észszerű játékszabályok,
2. amilyen mértékben nincs fegyelem.

Szeretet

Erről kell talán a legkevesebbet beszélni, ezt kell a legjobban "gyakorolni". A gyerekeknek a figyelem mellett erre van a leginkább szüksége. Arra is, hogy szeressék, és arra is, hogy szerethessen.