A télre úgy kell tekinteni, mint egy újabb lehetőségre – nem mint egy depis teherre

A tél közeledtével rövidülnek a nappalok, amikor felkelünk, a sötétséget pillantjuk meg először. Elmúlt az adventi sürgés-forgás, a karácsonyi készülődés, csak a szürke, tavaszváró napok tartanak egészen márciusig. Nincs perspektíva, csak a várakozás és az egyforma hétköznapok. Az emberek fásultak, stresszes környezetben dolgoznak, mindent megtesznek az egzisztenciáért, miközben kevés örömforrásuk van, vagy ha több is lenne, akkor már idejük és energiájuk sincs arra, hogy saját örömforrásaikra koncentráljanak.

Az érintett személyek nehezen tudnak a munkájukra, tanulmányaikra koncentrálni, szeretteikkel szemben zárkózottak. Amennyiben a helyzet elfajul, akár öngyilkosságba is torkollhat – évente 800 000 ember dobja el az életét ennek következtében. A 15–29 évesek körében a második leggyakoribb halálforma az öngyilkosság. Január 23-a a depresszió hivatalos világnapja. A dátum lehet akár szimbolikus is, utalhat az új évre, az újrakezdésre, a dolgok átgondolására és más szemszögből való szemlélésére.

Van remény, egy északi sziget lakóit elkerüli a betegség

Tromsø, egy Norvégiához tartozó sziget több mint 320 km-rel északra az Északi-sarkkörtől, ahol 70 000 ember él. A városnak annyira extrém az elhelyezkedése, hogy két teljes hónapon át a nap nem emelkedik fel a horizont fölé, ennek ellenére a helyi lakosok semmivel sem depressziósabbak, mint egy átlagos európai. Norvégiában van egy szólás, miszerint „nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet”, ami nagyon jól mutatja a télhez való hozzáállásukat.

A legtöbb helyi lakos nemhogy nem fél a téli időszaktól, de egyenesen várja, hogy mehessen síelni, vagy éppen, hogy bevackolhassa magát meleg otthonába a párnái közé. Alia Crum, a Stanford Egyetem pszichológusa úgy véli, mindez azért van, mert minden azon múlik, az ember hogyan érzékeli a világot és a rá váró eseményeket. A szakember a „mindset” fogalmát említi, ami nem más, mint az az attitűd, ahogyan saját magunkhoz és a környezetünkhöz viszonyulunk. Ez a viszonyulás azért nem mindegy, mert mind a fizikai, mind a lelki egészségünkre kihat – legalább olyan mértékben, mint a táplálkozás és a mozgás -, illetve a mindennapjainkat is erősen befolyásolja.

Egy felmérés során derült ki, hogy ezek az emberek

így mindent képesek pozitívan szemlélni. A télre úgy néznek, mint egy újabb lehetőségre, nem pedig úgy, mint egy teherre, amit túl kell élni, és valahogyan el kell viselni. Szívesen gyújtanak gyertyákat, raknak tüzet a kandallóban, isznak forró italokat, és bújnak meleg pokrócok alá, ráadásul a legnagyobb hidegben sem rettennek meg attól, hogy kimenjenek a szabadba, így nem érzik azt, hogy be lennének zárva, és ne lenne lehetőségük a mozgásra, sportra.