„Ősszel és télen az időjárás jelentősen beszűkítheti az életterünket és ezzel a szociális életünket is, hiszen hidegben kevésbé szívesen mozdulunk ki a meleg, fűtött lakásból. A kevés napfény és a téli kopár növényzet miatt szürkébbnek, komorabbnak látjuk a környezetünket, ami rányomja a bélyegét a hangulatunkra is. Sokan érezzük úgy, hogy kedvtelenebbek vagyunk, leginkább csak otthon ülnénk és eszegetnénk a finomabbnál finomabb édességeket. Ez a jelenség sok embert érint, de mindenkit különböző mértékben. Fontos, hogy észrevegyük, mikor jelent ez már komoly problémát és nő túl a rosszkedven, és mikor kell szakember segítségét kérni."
Mostani ismereteink szerint a téli depresszió kialakulásában több tényező is szerepet játszik, többek közt genetikai hajlam, biológiai adottságok, pszichológiai jellemzők, környezeti tényezők és különböző életesemények. Fokozott kockázatnak vannak kitéve a tavaszi-nyári születésűek és a „bagoly” típusúak (aki szeretnek reggel sokáig aludni, de még későn este is aktívak). A tüneti képet a már jól ismert depressziós tünetek mellett a megnövekedett alvásigény és a fokozott szénhidrátbevitel miatti testsúlygyarapodás dominálja. Emellett jelentkezhet hangulati nyomottság, szomorúság, boldogtalanság, nagyfokú fáradékonyság, aluszékonyság, érdeklődés beszűkülése, a szociális tevékenységektől való visszavonulás, megváltozott étkezési és alvási szokások, a koncentráció és a figyelem csökkenése, a gondolkodás lelassulása, memóriazavar, pesszimista vagy sivár jövőkép, reménytelenség érzése.
A depresszió komoly, hormonális alapú betegség, nem lustaság,
nem egyszerű rosszkedv, ezért a kezelését is komolyan kell venni. Általában a különböző terápiák együttes alkalmazása a legcélravezetőbb. A téli depresszióban a leghatékonyabb a fényterápia, a gyógyszeres terápia (hangulatjavító gyógyszerek, ún. antidepresszánsok) és a pszichoterápia együttes alkalmazása. A gyógyszeres terápia segít optimalizálni bizonyos agyi folyamatokat. A pszichoterápia segítségével feldolgozhatjuk a betegség háttérben álló okokat, megváltoztathatjuk a jellegzetes gondolkodási hibákat és torzításokat (pl.: „Nekem soha semmi sem sikerül.”), melyek szerepet játszanak a betegség kialakulásában és krónikus fennállásában. A fényterápia során a természetes nappali fényhez hasonló mesterséges fehér fényt használnak, mely UV- és infratartományt nem tartalmaz.
Nem szükséges szemben ülni a fénnyel, de a szemnek végig nyitva kell maradnia. A kezelés során egy erősen megvilágított szoba fényerejéhez képest kb. hússzor akkora fénnyel világítják meg a beteget 1-3 órán keresztül kb. 1 méterről. A fényterápia során a szemünkön keresztül az agyunkba érkező fény csökkenti egy bizonyos hormon termelődését az agyban. Ennek a hormonnak a jelenléte negatívan hat a hangulatunkra és fokozza az álmosságunkat, fáradékonyságunkat. A fényterápia nem tudja kifejteni jótékony hatását csukott szemen keresztül, ezért nagyon fontos, hogy a szemek nyitva legyenek. Fontos megjegyezni, hogy a szolárium és a különféle polárlámpák eltérő tulajdonságaik miatt nem képesek helyettesíteni a fényterápiát.
Magyarországon a lakosság valamivel több mint 3%-át érinti a szezonális őszi-téli depresszió,
ennél jóval gyakoribb azonban, hogy csak egy-egy tünet keseríti meg a mindennapokat, és nem alakul ki teljesen a betegség.
Ha észleljük magunkon ezeket a tüneteket, akkor a következő jó tanácsok betartásával sokat tehetünk a közérzetünk javításáért:
A cikk megjelenését a Széchenyi 2020 program támogatta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.