Vigaszt nyújtanak, felkavarnak, vagy depresszióssá tesznek a szomorú zeneszámok?

A kutatók 2436 embert kérdeztek meg Angliában és Finnországban arról, hogy milyen érzelmi asszociációkat kelt bennük a szomorú zene, milyen okból hallgatnak ilyet, illetve milyen érzelmeket és emlékeket kapcsolnak hozzá.

A tanulmányban a kutatást vezető professzor beszámolt arról, hogy

Jellemzően az idősebbek társították a vigasztalás érzését ehhez a típusú zenéhez, míg a fiatalok és a nők inkább negatív érzésekkel párosították. Sokakban szomorú emlékeket hozott elő a melankolikus zene, ám van, akikben éppen ellenkezőleg, kellemes élményeket idézett fel, és az esztétikai élmény maga már megnyugvást, vigasztalást adott számukra.

A professzora a kutatáshoz fűzött szakmai véleményében úgy véli, a képzett zeneterapeuták nagyon jól hasznosíthatják a vizsgálat eredményeit, hiszen sokan a veszteségeik – például egy közeli hozzátartozó halála – esetén a zenében keresnek vigaszt, és nem mindegy, hogy valaki a zene hatására valóban túllendül-e idővel a problémáin vagy egyre mélyebbre süpped azokba.

A vizsgálatban résztvevő alanyok többek között a következő zenéket említették a felmérés során: Adeletől a Someone Like You, a Pink Floydtól a Hey You, a Radioheadtől az Exit Music, Verditől a Requiem, valamint Mahlertől a 9. szimfónia.