Müller Péter: "Egy-egy pillanatig tart, de az emléke örökké él benned"

Ez csak az igazi boldogságra vonatkozik. Az ugyanis nem ismeri az időt. Ha már bejön a zavaró gondolat, „Jaj, csak el ne múljon!” – már nem boldog vagy, hanem aggodalmas. Az időtlenség örökkévalóságot jelent. Ilyen értelemben nem földi állapot. Ha boldog vagy, nincs hová sietni, mert éppen megérkeztél. Nincs hová menni. Hazaértél.

Ettől minden más hely rosszabb hely. Ez egy nagyon ritka állapot. Egy-egy pillanatig tart, de az emléke örökké él benned. Az, hogy mitől vagy boldog, nem lehet megmondani. Mert nem kell hozzá semmi. Ha valaki válaszolni tud a mitől kérdésére, már nem boldog, csak örül. Ez már egy rázós, fönt-lent érzés, és ebben már ott van a „mitől”.

A boldogságban nincs, mert ez a léleknek és életnek az alaphangja. Meditációban átélhető. Véletlenül is. Más karjában is, de ehhez nagyon kell szeretni. És kölcsönösen.