Adott egy sikeres reklámszakember, Bob, akinek élete tökéletesen alakul: karrierjében szárnyal, gyönyörű feleségével pedig boldog házasságban él, és akivel kiderül, hogy babát várnak – és éppen egy időben ezzel az örömteli hírrel együtt tudja meg azt is, hogy gyógyíthatatlan veserákja van, és alig néhány hónapja van hátra.
Vagyis már nem lesz ott gyermeke születésénél, és nem fogja látni, ahogy felnő.
Bob ezért elhatározásra jut: naponta a kamera elé ül, hogy videóra tudja venni mindazt az atyai tanácsot, amivel szeretné ellátni születendő gyermekét.
Adott egy édesanya, aki rákos, és a mostoha, aki a család új tagjaként próbál helytállni és navigálni őket ebben a rendkívül emberpróbáló időszakban.
Érzelmi zűrzavarok, családon belüli konfliktusok, könnyfakasztó jelenetek és végül a megbékélés
– minden, amit elvárhatunk egy hollywoodi filmalkotástól, amelynek egyik középpontjában maga a rák áll. Az Édesek és mostohák nem csupán arra kiváló példa, mennyire átrendeződnek a viszonyok a rák lesújtó diagnózisa után, hanem arra is, hogy sajnos a családon belüli viszályok és problémák a gyerekeket viseli meg a leginkább.
Morgan Freeman és Jack Nicholson – már csak a két színészóriás is nyomós oka annak, hogy leüljünk megnézni ezt az egész estét filmet, amelyben
két teljesen különböző háttérrel érkező férfi kerül közelebb egymáshoz és magához akkor, amikor ugyanabba a kórházi szobába kerülnek.
A bakancslista érdeme, hogy bár valóban a szívünk mélyére hatol, mégsem ragad meg ezen a szinten, és nem melodrámán keresztül igyekszik átadni a történet fő üzenetét – hogy az élet sava-borsát azok a dolgok jelentik, amelyeket szeretnénk megélni, átélni akár egyedül, akár szeretteinkkel, akár a rák lesújtó diagnózisa nélkül is.
Mi is változik meg egy család életében, amikor kiderül, hogy az egyik gyerek rákos? Hol a határ a segítségnyújtásban? Kinek is kell küzdenie még a gyógyulásért? Ezekben a helyzetekben mi, pontosabban ki is az igazán fontos? Lehet-e egyáltalán dönteni erről? Sok fontos kérdés, amelyet A nővérem húga című alkotás is feszeget Cameron Diaz elképesztő alakításában, aki édesanyaként minden erejével azért küzd, hogy megmentse leukémiával küzdő legidősebb lányát. Tulajdonképpen ezért is születik meg a család harmadik gyermekeként Andromeda, aki nővére donoraként „használnak."
De lehet-e szörnyetegnek nevezni ezért egy kétségbeesett szülőt, aki a gyermeke életét tartja fontosabbnak?
Nehéz téma, súlyos kérdésekkel.
A film egy rákos beteg igaz története alapján íródott és készült, amelynek főszereplője egy fiatal, életerős férfi (Joseph Gordon-Levitt), akit a rák egyik ritka, nagyon súlyos fajával diagnosztizálnak. A Fifti-fifti
száraz és mérsékelt humorral fűszerezve járja végig a diagnózis kézhezvételétől kezdve a gyógyulásig vezető bonyolult és nehéz utat,
amelyet végigkísérnek az aggódó családtagok, a legjobb barátok, az orvosok és más jelentős személyek. A film egyik legjobb része a felemelő befejezés, ami egyrészt megnyugvást hoz annak tekintetében, hogy milyen reális történettel állunk szemben.
Mit is jelent az, amikor életünk minden egyes napja egy igazi ajándék, amikor átélhetjük az örökkévalóság érzését azzal, akit szeretünk? 2014 egek fyik sikerfilmjénőszereplője két rákbeteg kamasz, akik egy önsegítő csoportban találkoznak, és akik
betegségük súlyossága ellenére tudnak nevetni, megélni szerelmüket.
A könyvön alapuló film az egész világot könnyekig hatotta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.