A kutatást végző Joshua J. Russell, a buffalói Canisius College szakembere több gyerekkel is beszélgetett arról, hogyan élték meg, amikor egy-egy háziállatuk elpusztult, illetve ki vagy mi segített nekik a továbblépésben. Amint arról Russell beszámolt, a gyerekek számára
a házi kedvencek többek, mint pusztán állatok,
sokkal inkább olyanok, mintha a testvéreik, avagy a legjobb barátaik lennének, így az elvesztésük is hatalmas trauma volt a számukra.
A megkérdezett gyerekek arról számoltak be, hogy míg egy hal vagy egy hörcsög esetében elfogadják és normálisnak tartják, hogy csupán 1-2 évig élnek, a kutyáknál, a macskáknál vagy éppen a nyulaknál már nem kalkulálják be, hogy ők sem élnek addig, amíg egy ember.
Ráadásul az sem mindegy számukra, hogy milyen módon veszti életét az adott állat. Ha ugyanis idő előtt, váratlanul hal meg – például elüti egy autó –, azt sokkal igazságtalanabbnak érzik, és nehezebben is dolgozzák fel.
Amint az a beszámolókból kiderült, ha egy háziállat addig élt, amennyi a várható élettartama volt, az kevésbé rázta meg kis gazdáját, sőt
még az eutanáziát is fel tudták dolgozni, mert úgy vélték, az jobb az állat számára,
mint a hosszan tartó szenvedés.
A vizsgálat során arra is fény derült, hogy a családok és barátok sokat segítenek a veszteség feldolgozásában, például azzal, ha beszélgetnek róla, illetve valamilyen rituálé segítségével elbúcsúznak az állattól.
Arról már eltérő módon vélekedtek a gyerekek, hogy egy új állat beszerzése mennyire képes enyhíteni a szomorúságukat.
Volt, akit kifejezetten zavart volna egy új kedvenc, mert a régit nem lehet helyettesíteni,
de olyan is akadt, akit pont ez segített túl a gyászon. Utóbbiak arról is beszámoltak, hogy az új állat semmiképpen sem törölte ki az előző emlékét, csupán egy új barátság lehetőségét adta meg a számukra.
Mit mond a pszichológus?
Somogyi Kata pszichológus szakértő szerint a gyerekek erősebben reagálhatnak a veszteségre - legyen ez akár a kedvenc kis háziállata, aki elpusztult. „Mindamellett kevésbé tudják megfogalmazni ezeket a nyomasztó érzéseket, emiatt a szülők gyakran alulértékelhetik azt, hogy mindez mennyire érinti rosszul a gyermeküket.
Mindenképpen azt javaslom, hogy ilyenkor fokozottabban figyeljenek, és ha van rá lehetőség, akkor beszélgessenek velük, hogy a gyerekek kifejezhessék a szomorúságukat, gondolataikat, hiányérzetüket. Ez egy jó lehetőség arra is, hogy fejlesszük a kisgyermek képességét, hogy a negatív, nehezen megfogalmazható érzéseit megtanulja elmondani."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.