Christopher Boyle pszichológus és Kathy McKay mentálhigiénés szakember nemrég a Lancet Psychiatry szaklap hasábjain fejtegették azon nézetüket, miszerint
egy olyan lény léte, aki mindent lát, és pontosan tudja, ki mikor rosszalkodik, kifejezetten megrémítheti a gyerekek többségét,
ezért véleményük szerint nem jó ezzel a mesével áltatni őket.
A két szakember három érvet is felhozott a Mikulás ellen. Az első szerint a mese életben tartásával csak azt éri el a szülő, hogy amikor rájön a gyereke az igazságra, hogy mindez csak áltatás volt, hatalmasat fog csalódni. McKay szerint ez az élmény annyira sokkoló, hogy
a legtöbb felnőtt a mai napig fel tudja idézni, milyen érzés volt megtudni, hogy nincs Mikulás,
és hogyan foszlott szét egy pillantás alatt a karácsony csodája. (Az Egyesült Államokban az angolszász hagyomány szerint karácsonykor a Mikulás, azaz Santa Claus hozza az ajándékokat.)
A második ellenérvük, hogy a Mikulás köré szőtt történetekkel kettétörhet a gyermek szülőbe vetett bizalma és hite. A szerzők egy korábbi kutatás eredményeivel igazolják állításukat, amely szerint a Mikulás köré éveken át szőtt történetek utáni felocsúdás károsan hathat a kicsik és szüleik viszonyára. Ezzel óriási csalódást okozhatnak a gyermeküknek, akik egészen addig szentül hittek abban, hogy a felnőttek igazat mondanak – miközben végig hazugsággal áltatták őket.
A harmadik indokként azt említik, hogy a Mikulás-mítosz valójában nem is a gyerekeket, hanem a szülőket szolgálják. A felnőttek így próbálják meg visszahozni a saját gyermekkorukat, és azzal, hogy Mikulásnak öltöznek, a valóság menekülnek egy szebb világba.
Somogyi Kata pszichológus szerint a meseszerű elemek, mint a Mikulás, a Jézuska, illetve a húsvéti nyuszi is olyan dolgok, amelyek illeszkednek a gyerekek úgynevezett mágikus gondolkodásához.
Ez a mágikus hangulat hozzátartozik a gyerekek élményvilágához, és mindemellett az ünnepek emelkedettségét is segíti megélni nekik, tehát inkább lélekemelő hatása van
– vélekedik a szakértő, aki szerint abban igaza lehet a fenti tanulmány szerzőinek, hogy nem szabad túlzásba vinni, illetve kihasználni a gyerekek ezen lényekbe vetett hitét.
„A túlzásba vitt, felesleges illúziókat teremtő csodavárás csalódást okozhat, traumatizálódást minden bizonnyal azért nem. Ami fontos, hogy az ő igényeikhez és életkorukhoz igazítva menedzseljük mindezt.”
A szakértő szerint ugyanakkor egy másik olvasata is lehet ennek a tanulmánynak.
„Ha elvonatkoztatunk a Mikulástól, mint jelenségtől, a szerző utalhat arra is, hogy ha a szülő a mindennapi kommunikációjában alkalmazza a félreinformálást, és ezzel nem a gyereket, mint »nem értelmes lényt« kezeli, csökkenhet a hitelessége, illetve az őszinte kommunikáció és a bizalom platformja a családban.
Az ilyen fajta kommunikáció hosszú távon káros lehet a gyerek személyiségére, de ez nem a Mikulásra és egyéb történetekre vonatkozik, hanem arra a családban bevett rutinra, hogy a gyereket nem megfelelően tájékoztatják, vagy elhallgatnak előle dolgokat.
Ez a fajta kommunikációs stílus akár a bántalmazás szintjét is elérheti, és az már okozhat hosszútávon károkat.”
„Kinek kell ez a szent szarság?”
Akinek van kamaszkorú gyereke, pontosan tudja, hogy egy hormontengeren hajózó gyerekkel rémálommá válhat az ünnep. A legtöbb szülő elkeseredik, és nevelési csődként élheti meg, amikor imádott csemetéje rogyott vállakkal, unott arccal bontogatja az ajándékokat, a rokonlátogatást ki nem állhatja, utálatos a nagyszülőkkel (is), és bele se kóstol a mézeskalácsba. Karácsonygyilkos kamaszok: kattints ide a cikkért!Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.