A New Jersey-i legfelsőbb bíróság bírája, Paul Armstrong a szülők, a pszichiáter, az orvosok, a Morristown Orvosi Központ bioetikai bizottsága, valamint a nő ügyvédje érveinek meghallgatása után döntött úgy, hogy a 29 éves beteget egy olyan ellátó intézménybe szállítsák, ahol nem kell kényszertáplálásban részesülnie.
A nő, akinek neve nem, csak a monogramja (A. G.) ismert, 2014 óta pszichiátriai beteg, a súlya az elmúlt években 27 és 31 kg között ingadozott, és a New Jersey-i bíróság helyettes legfőbb ügyésze szerint nincs abban a mentális állapotban, hogy önállóan dönthessen a kezeléséről. A bíró szerint azonban a beteg tudatában van a helyzetének, és kérte az adott intézménybe történő szállítását, vállalva ezzel minden kockázatot.
Ezt a döntést A. G. hozta, aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy akár a halál is egy lehetséges következmény lehet”
A pszichiáter és az orvosok egybehangzóan állították, hogy a nő állapota már olyannyira súlyos, hogy számára egyenesen kínzás lenne a mesterséges táplálás. A betegsége miatt a csontsűrűsége kórosan alacsony, ezért
a szondával történő etetés össze is törné a nő csontjait.
Armstrong bíró azt is elmondta, hogy a nőt, aki az anorexia mellett alkoholizmussal és depresszióval is küzd, a szülei tíz éve mindenben támogatják, és kórházról kórházra vitték, részt vettek lányuk terápiáin, és felügyelték a gyógyszeres kezelését. Egyik helyen sikerült is felhizlalni több mint 40 kg-ra, de a szíve károsodott a kezelés során, a nő pedig továbbra sem volt hajlandó mást fogyasztani, mint diétás üdítőt, feketekávét és időnként egy-két falat szilárd ételt.
Az orvosoknak meg kell határozniuk, hogy a jelenlegi testi állapota emberfeletti beavatkozás nélkül visszafordíthatatlan”
Az anorexiások esetében sokkal magasabb a halálozási arány, mint más pszichiátriai betegségek esetében – szögezte le dr. Ovido Bermudez, az Eating Recovery Center igazgatója. Ennek ellenére 18 éves kor felett elvileg bárki megtagadhatja az orvosi kezelését bármilyen betegséggel kapcsolatban. A kikötés mindössze annyi, hogy a betegnek beszámíthatónak kell lennie.
Maga a definíció is magában foglalja, hogy az anorexiások nagy része nem igazán szeretne kezelésben részesülni,
Labancz Dániel gyermekpszichológus több éven át dolgozott pszichiátrián, ahol többek között fiatalkorú anorexiásokkal is foglalkozott. A szakértő szerint a 29 éves A. G. esete nagyon extrém, hasonlóval 14 éve tartó pályafutása során még nem találkozott.
Már maga az ilyen módon történő táplálás is az extrém súlyos kategóriába tartozik, az pedig egy nagyon szélsőséges eset, ha valakit nem lehet szondázni.
Labancz Dániel szerint itthon inkább arra lehet példa, hogy az anorexiában szenvedő beteg nem kapja meg a megfelelő ellátást, mert titkolni igyekszik az állapotát.
„Előfordulhat, hogy valakit az akarata ellenére kezelnek (nagykorú esetén gondnokság alá is helyezhetik), mert veszélyt jelent magára vagy másokra, és nem beszámítható – ez az anorexiára is igaz lehet.
Arról, hogy valaki ön- vagy közveszélyes, egy bírósági orvosszakértőkből álló bizottság dönt – ilyen módon van lehetőség erre is.
Egy anorexiás lány hétköznapjai
„Én nem lepleztem semmit, egyszerűen tényleg nem tartottam magam betegnek. Nem értettem, hogy miért baj az, ha az ember odafigyel arra, hogy mit és mennyit eszik. Számomra teljesen normálisnak tűnt az, ahogyan étkezem” – fogalmazott Regina, aki korábban anorexia nervosában szenvedett. A fiatal lány itt mesélt a Life.hu-nak arról, milyen az élet ezzel a betegséggel.
„Biztos vagyok abban, hogy a döntés meghozatala előtt átnézték a nő leleteit, az orvosi dokumentációkat, amelyek alapján valószínű, hogy már egy olyan végső stádiumba jutott, ahol a mesterséges táplálás csak rontott volna az egyébként is súlyos helyzetén.”
Dr. Gaszner Gábor pszichiáter, a Nyírő Gyula Kórház – OPAI Központi Betegfelvételi és Szubintenzív részlegének vezetője elmondta: a gyakorlat Magyarországon is hasonló.
Az orvosi bizottság ez esetben egy pszichiáter és egy szomatikus orvos (sürgősségi, gasztroenterológus, belgyógyász vélhetően) konszenzusát jelenti.
Hozzátette: egyes országok egészségügyi törvénye asszisztált eutanáziát engedélyezhet, ennek függvényében Labancz Dánielhez hasonlóan úgy véli, hogy az életmentő táplálás elutasításának engedélyezése is eutanáziának minősül.
Úgy gondolom, az orvosnak kötelessége a mentális betegség következtében kialakult súlyos hiányállapot rendezése, akár kötelező gyógykezelés következtében biztosított mesterséges táplálás keretében.”
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.