Pilát Gábor: "Egyszerűbb életrevaló gyereket nevelni, mint helyrehozni egy megtört lelket"

Amíg a minden szempontból közös gyerektartás, gyereknevelés, de leginkább közös gondoskodás nem lesz általánosan bevett gyakorlat, addig sem a házassági tanácsadás, sem a törvényhozás, sem a társadalmi reformok nem gyógyíthatják a megtört szíveket. Sőt nincs az a bíróság, amely véget vetne az acsarkodásnak azok között, akik egykor szerették egymást.

A gyerek 3-4 éves koráig elképzelhetetlennek tartja, hogy jogtalanul büntetik meg, hiszen a számára minden szempontból istenített és követendő szülő sosem ítél és sosem dönt rosszul, így a hibát mindig magában keresi. Sokszor a szülők álhatatlanságáért és válásáért is önmagukat hibáztatják, az gondolván: "Biztos én tettem, vagy nem tettem valamit." Az ő esetükben a gyógyulás évekig is eltarthat.

A volt feleségnél a férj kilépésével a házasság intézménye időnként nem szűnik meg létezni, illetve nem engedi megszűnni a létezését. A szerepet lelki értelemben átveszi a gyerek, és úgy élnek együtt, mint az aranylakodalmukat ünneplő, összeszokott házaspár. Nyaralni járnak és moziba, egymás mellett olvasnak az ágyban, és közösen végzik a házimunkát.

Az új udvarlók rendre megcsodálják és meghatódnak kettejük szimbiózisán, és a kitartóbbak megértik, hogy itt árukapcsolásról van szó. Anyuka csak csomagban kapható meg, és a jelige: ha szereted az egyiket, szeresd a másikat is. Mindegyik kérő megméretik, és gyakran a legkiválóbb sem találtatik elég jónak ahhoz, hogy betolakodhasson anya és gyermeke meghitt kettősébe.

Amíg a gyerekkel nem sikerül megértetni, hogy ő semmilyen mértékben nem felelős a válásért, illetve azt, hogy az, hogy nincs senki anya vagy adott esetben apa mellett - mert az ember ugyanis párkapcsolati szempontból társas lény -, addig sajnos rossz mintát visz magával az életbe. Egy szó mint száz, egyszerűbb életrevaló gyereket nevelni, mint helyrehozni egy megtört lelket. Ehhez viszont sok együtt töltött minőségi idő és sok beszélgetés kell!