Müller Péter: "Az életünk sodrásában a felejtés a legnagyobb áldás"

Az életünk sodrásában a felejtés a legnagyobb áldás, mert helyet csinál az új mesének, a holnapnak, az új kalandoknak. Élni nem más, mint folyónak lenni, és szüntelenül áradni és haladni a végtelen tenger felé. Itt minden múlttá válik, a szép is és a rossz is, a bánat és az öröm is, a gyerekkorunk, az ifjúságunk, még a szerelemünk és az egész életünk is.

Majd ha megérkezel a tengerbe, ráérsz emlékezni mindarra, amit láttál. Most csak menj, és hagyd magad mögött, amit túléltél, főleg a fájdalmat és a veszteség szomorúságát, amiről azt hitted, örökké a tiéd. A legöregebb fának is ott a magja, mely már a jövőnek él. Milyen kis önző! Minden sejtjében lelkesen készül a jövőjére, nincs ideje siratni a fát.