Pilát Gábor: A halál hatalma

Van olyan, amikor valaki kimarad életed filmjének főcselekményéből, és homályos figura lesz belőle a kép szélén, esetleg teljesen kiíródik a folytatásból. Te nem tudsz kimaradni, ugyanis te vagy a főszereplő, akiről a film szól, te vagy az operatőr, és te vagy a producer is. És hogy mikor kezdődött a filmed, a születéseddel vagy a fogantatásoddal esetleg még korábban? Emlékszel a kezdetére, amikor először felvillant a főcím? Nem számít. A folytatás éppen most kezdődik, minden más már csak emlék. Még akkor is, ha az csalódás. Még akkor is, ha ennek a bizarr és tartós mellékhatása, hogy hurcolod magaddal, és így kihat a jelenedre.

Amikor kitűzöl magadnak egy célt, akkor ugyan az utolsó lépés az, amelyik eljuttat a célállomásba, azonban minden egyes lépésed közelebb visz hozzá, és ugyanolyan nélkülözhetetlen és kihagyhatatlan, mint az utolsó. Még azok is közelebb vittek, amikor menet közben kudarcot vallottál vagy vissza kellett fordulnod, hogy kikerülj egy utadba került akadályt.

Összekapcsolódnak, egymást követik, mint a nyaklánc szemei. Ahhoz, hogy viselni tudd, persze szükség van ékszerészre, aranyra, öntőformára. És kell még valami, ami megteremti, összehangolja és összetartja az elemeket, ez pedig a létezés.