Pilát Gábor: "A szerelem félelemmel elegyedve féltékenységet szül"

Ilyenkor úrrá lesz a gyanú, és kezd rögeszméssé válni az a fikció, miszerint mindenki, akivel a párja szóbaáll, az a szeretője. Gyakran olyanná válik az ember, mint Othello, azzal az apró különbséggel, hogy a viselkedése még a fennköltséget is nélkülözi - nem mintha az sokat változtatna a hozzáállásán.

Ebben az állapotban gyakran és könyörtelenül megvallatják egymást a szerelmesek a külön töltött időről, és minden alkalommal végigjátsszák ugyanazokat a kérdezz-felelekeket, mintha azok egy láthatatlan társasjáték kötelező lépései lennének, attól teljesen függetlenül, hogy ki milyen mezőn áll.

Ebben a játszmaállapotban szinte mindegy, hogy ki kit fél elveszíteni, ki a rab, és ki a börtönőr, mert mindketten a közös rablánc végén vergődnek. A szerelem ugyanis félelemmel elegyedve mindig féltékenységet szül.