Hol van már a novemberi szárazság?!
Halványan még rémlik annak a mozgalomnak az emléke, mely egy hónapos alkoholmentességet tűzött ki novemberben. Bárki csatlakozhatott. A cél a részt vevők alkoholhoz való viszonyának megismerése volt, és kihívás zárásaként -stílusosan- élőben is koccinthattak a tagok, gyakorlati tapasztalatra váltva hogyan is állják meg helyüket egy hónap szárazság alatt kitűzött terveik, céljaik. A történetet eddig tudjuk, nincs, aki tovább mesélje... Nem születtek azóta cikkek, tévéműsorok. Vége a kampánynak, hallgat a média is. Nyakunkon a karácsony, aktualitását vesztette a dolog, sőt, a december már programözönről, sőt a mértéktelenségről szól. Még az is zabál és vedel, aki évközben nem teszi.
Hová vész a tudatosság, hová tűnik a szorgosan összekapargatott önismeret?
Meggyógyulhat egy függő, ha addikcióját felfüggeszti?
A kérdés első körben felháborítónak tűnhet, mégis azt állítom, az alkoholmentességgel kísérletezők többsége problémás ivó, sőt függő. Nem jókedvében próbálkozik: vannak már rossz tapasztalatai, mélypontjai a piával, netán környezete is keményen visszajelezte, ideje lenne tenni valamit. Életében szervesen jelen van az ital, rendszeresen használja azt feszültségoldásra, lazulásra.Van, aki nagyobb mennyiséget fogyaszt, más kevesebbet, de a mennyiség lényegtelen,
mert a lelki alkoholfüggőség ismérve nem a fizikai tünettan, hanem a belső kényszeresség, hogy csak alkohol mellett lehet teljes, elégedett és boldog életet élni.
Ha nincs jelen az ital, hangulati ingadozások, megmagyarázhatatlan rosszkedv és félelem uralja a mindennapokat, ezért is fordul elő, hogy például a Száraz novemberben részt vevők közül nem kevesen „félúton", 2-3 hét után kiszállnak, de a fennmaradó többség is sóváran várja a program végét.
András, aki ma már felépülő függőnek vallja magát így emlékszik vissza „kísérletezős" korszakára: „Időközönként tudtam szüneteltetni ivászatomat, de mindezt a környezetem, munkahelyem, családom elvárásainak való megfelelés motiválta, nem a belső elhatározás. Egyszer fél évig nem ittam, azonban egy kellemetlen fogfájásra csak egy megoldást láttam: ha fájó fogamat pálinkával öblögetem, elmúlik a sajgó fájdalom. Az első pohár pia után jött a többi. Estére kelve már a kocsmákat jártam, és vissza is zuhantam hat hónappal azelőtti züllöttségem állapotába." (András, 54 éves középvezető)
„Nem vagyok én alkoholista, nincs szükségem segítségre!" Az ünnepek alatt elszabaduló pokol
A függőségek nem mennek szabadságra. Ha nem kezeljük őket, elszabadulnak. Praxisom során nem ritkán januárban jelentkeznek a leszokni vágyó páciensek, mondván, a karácsonyi időszakban „még utoljára" jól akarják magukat érezni, mielőtt „végleg búcsút vesznek" az alkoholtól.
Decemberben ugyanis téli fesztiválokkal kezdődik a tivornya. A munkahelyen is egyre nagyobb a hajtás, ezért esténként gyakran ülnek be valahova a kollégákkal, hogy lelazulhassanak. Jól esik rég nem látott barátokkal is összefutni. Az első adag feszültséget végül a céges bulin engedik ki, de nem feltűnő, mert a többség szintén képes állatias szintre hozni az állapotát.
Rövid nyugvópont és némi másnaposság után az utolsó napokban ajándékokért loholnak, nem ritkán becsúszik a kosárba egy jobb pia, de ha mégsem, esténként megteszi a partnerektől kapott év végi ajándék is.
Szenteste, majd az azt követő két napon már legálisan isznak, de a két ünnep között sincs szünet, maximum a csökkentett üzemmódot használják. Szilveszterkor aztán jöhet az újabb tivornya, és ha bírják még szusszal, elsején is számos alkalommal koccinthatnak az újév örömére. Ivásra bőven van ok, s az év utolsó hónapjaiban még különösebb erőfeszítéseket sem kell tenniük a keresésükre. „Mint aktív alkoholista irtóztam az ünnepektől, mert korlátozták italozási szokásaimat. Kibékíthetetlen ellenségeim lettek a többnapos ünnepek, így a karácsonyi időszak is! Először ugyan szinte kéj volt a hosszabb munkaszünetre gondolni, mert a korlátozatlan italozás lehetőségéről üzent. Kellő mennyiségű piával biztosítottam be magam, de, ha nem voltam kellőn elővigyázatos, vagy ha elfogyott a készlet, kínzó másnaposság gyötört.
Olykor halálközeli állapotot is megéltem az elvonás miatt.
Az első munkanap előtti éjszaka mindig szörnyű volt. Kétségek gyötörtek: el tudok-e menni, dolgozni? És amikor nyilvánvaló lett, hogy alkalmatlan vagyok rá, újabb őrület jött: milyen indokkal, milyen hazugsággal tudok otthon maradni? Ha sikerült is az időhúzás, az csak egy újabb italozó napot eredményezett. Másra nem voltam képes." – emlékszik vissza András aktívan italozó korszakára.
Van megoldás?
Ha úgy érzed, hogy problémát okoz számodra az ivás, tudatosítsd magadban, hogy nem vagy egyedül. Bátran kérj segítséget, hisz problémádat valószínűleg jó ideje környezeted is érzékeli, csak nem tudtak hozzád közel férkőzni, hisz a túlzott alkoholfogyasztás tagadással ötvöződik. Az alkoholizmus betegség, nem akaratgyengeség. Számos lehetőség van rá, hogy kilépj az ördögi körből. Akár már ma elkezdheted!
Hová fordulj?
Keress egy segítőt! Fordulhatsz pszichológushoz, pszichiáterhez, addiktológiai konzultánshoz. Léteznek úgynevezett felépülő segítők is, akik valaha függősséggel küzdöttek, de letették a szert és ma már a hasonló problémával küzdők segítése a hivatásuk. Hatékony megoldás a csoportterápia is. Alapítványok, kórházak falai között remek lehetőségek vannak „bennfekvős" és „bejárós" formában is.
Nézz utána az önsegítő csoportoknak, minden nagyobb városban megtalálhatók! Itt nincs vezető, sem jelenléti ív, azok gyűlnek össze, akikben megvan a szer elhagyásának vágya. A legnépszerűbbek az Anonim Alkoholisták, de más csoportok is léteznek Magyarországon.
Karácsony: ahogy neked jó!
Nyugodtan mondj nemet! A Karácsony valójában nem a kényszerről és a megfelelésről szól, még ha hajlamosak is vagyunk belesüppedni. Húzd meg bártan a határaidat: kényszervendégségek és olcsó gesztusok helyett azokkal tölts időt, akikkel szeretsz együtt lenni, és azt tedd, ami örömet okoz.
Először a legfontosabb!
Nem kell megbolondulnod a készülés előtt, alatt. Állíts fel rangsort: tedd félre a lényegtelen teendőket, vedd előre a halaszthatatlant. Halogatás helyett tervezz!
Rohanás helyett pihenj, lassulj! Legtöbben elfáradnak és lemerülnek decemberre. Ügyelj arra, napirended ne boruljon fel még jobban az éjszakába nyúló programoktól, hanem normalizálódjon munkakezdésre. Gazdagítsd a lelked! Ahelyett, hogy étellel tömöd a tested, és itallal bódítod az elméd, szerezz valódi élményeket. Beszélgess, nevess, játssz sokat.
Csernák Krisztina pszichológust, a Life. hu szakértőjét, itt érheted el!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.