Torokfájásnak indult, végül intenzív osztály lett a vége

2008 telén Michael Iniguez már az érettségire készült, és a legnagyobb álma az volt, hogy ösztöndíjjal bekerüljön egy igazán jó egyetem focicsapatába. Erre pedig minden esélye meg is volt, mivel több edző is érdeklődött iránta. „A legjobb formában voltam akkor. Rengeteget edzettem és biztosra vettem, hogy hamarosan a legjobb egyetemen játszhatok"- mondta a fiú a Life TV Rejtélyes diagnózis című műsorában. Csakhogy a fiatalember egyik reggel szörnyű fájdalomra panaszkodott. Nem bírt nyelni, olyan torokfájást tapasztalt, amilyet még soha korábban. Mivel Michael azt érezte, hogy meg fog fulladni, édesapja elvitte a háziorvosukhoz, aki azt mondta a srácnak, hogy vírusfertőzés okozta mononukleózisa van. A vizsgálat során vért is vettek a sportolótól, akinek az eredmény megérkezéséig, szteroidot és fájdalomcsillapítót írt fel a doktor.

A következő napokban a fiúnak 39-40 fokos láza volt, és feldagadtak a lábai. A vérvizsgálat eredménye azonban nem igazolta a korábbi diagnózist. Az orvosok pedig, amint meglátták Michael duzzadt lábait, máris egy újabb labort kértek, ezúttal rendellenes vesefunkcióra gyanakodtak. Erre a vérvételre már nem kellett napokat várnia a családnak. Néhány órával a vizsgálat után közölték velük, hogy a fiú veséje kezdi felmondani a szolgálatot. A szülők azonnal a kórházba rohantak. Michael vérnyomása kórosan alacsony lett, a tüdeje vizesedni kezdett. Az orvosok valamilyen fertőzésre gyanakodtak, és közölték a családdal, hogy Michael szeptikus sokkban van, és a szervei hamarosan le fognak állni. „Teljesen összezavarodva feküdtem az ágyban, és csak arra tudtam gondolni, hogy talán ma meghalok" - mondta a fiatalember, aki ekkoriban négy különböző antibiotikumot kapott az intenzívosztályon, mivel nem tudták az orvosok, hogy pontosan mivel állnak szemben. A pár napja még életerős sportoló állapota, óráról órára romlott. Mindkét tüdeje megtelt folyadékkal, az antibiotikumok nem segítettek rajta, lassan képtelenné vált az önálló lélegzésre, és lélegeztetőgépre került. A veséje mellett, a májműködése is romlott.

Öt nap után egy új szakorvos, Thomas Arnold kezdte meg a fiú kezelését, aki fertőzéses gócokat figyelt meg a Michael tüdejéről készült felvételeken. A doktor CT vizsgálatot rendelt el, ami egy nagy vérrögöt mutatott ki a nyaki fővénában. Ebből, valamint a korábban már feltárt tünetekből állapította meg az orvos Michael betegségét, amely a Lemierre's szindróma.

Célzott antibiotikumos kezelést javasoltak, 24 órával később pedig, a fiú állapota máris javult, és levették a lélegeztetőgépről. „Az első szavam az volt, az ágyam mellett álló anyukámhoz, hogy Helló Mama" - mondta Michael, akin egy héttel később szívultrahang-vizsgálatot végeztek, ami kimutatta, hogy az egyik szívbillentyűje is megbetegedett. Ez azt jelentette, hogy soha többet nem sportolhat versenyszerűen. „Eleinte nehéz volt, de lassacskán elfogadtam, hogy nem leszek profi sportoló. Viszont együtt érettségizhettem az osztálytársaimmal, és visszatértem egy rémálomból." – mondja a ma már 27 éves férfi, aki egy egészségügyi nonprofit szervezetnél dolgozik.