Miután a cikksorozatunkban kitárgyaltuk már az őskor, az ókor, a középkor, a reneszánsz, a 18. század, a 19. század, a 20. század első évei, az 1920-as évtized, az 1930-as, az 1940-es, az 1950-es, 1960-as, az 1970-es és az 1980-as évek egy-egy szépségideálját-szexszimbólumát, most az utolsó részben következzen a már talán nem is olyan régi kilencvenes évtized és vele a szupervékony modellek korszaka.
Hatásra mindig jön az ellenhatás, és az ingaelmélet szerint nincs ez másképp a (kultúr)történelemben sem: az emberek egy idő után elvesztik az érdeklődésüket az iránt, amiért addig lelkesedtek, és az új trend vélhetően valami pont azzal ellentétes lesz. Így a nyolcvanas évek (és kilencvenes évek elejének) szépségideáljairól szóló korábbi cikkünkben tárgyalt szupermodellek kora után is jött valami teljesen más a kilencvenes évek közepén:
az úgynevezett „heroin chic” divathullám.
Ennek pedig magasan kiemelkedve az első számú arca volt Kate Moss – sőt az máig, hiszen nem volt olyan régen ez a trend, hogy bizonyos vonatkozásaiban ne élne tovább máig.
Kate Moss pedig máig aktív modell, noha épp idén lesz 30 éve, hogy felfedezték: a New York-i JFK repülőtéren egy modellügynökség vezetője szólította meg az épp családi nyaralásról hazatérő, mindössze 14 éves angol lányt — két évvel később pedig már magazincímlapon szerepelt, épp egy nyári szerelem ihletésű fekete-fehér fotósorozattal. Moss később szerepelt egy nagysikerű Levi’s farmerreklámban is, majd egyre magasabbra emelkedett a csillaga. Meghatározó ikon a kilencvenes évek közepén lett belőle, Calvin Klein trendteremtő „heroin chic” kampányának első számú arcaként.
A „heroin chic” lányok a szupermodelléra kicsattanó egészségű, atletikus felépítésű szépségeihez képest úgy néztek ki a trend bírálói szerint, mint az éhező árvagyerekek. Tény, ekkor újra divatba jött az extrém vékony, androgün-kiskorú testet sugalló alkat, továbbá a kissé „betegesnek” tűnő halovány bőr, a karikásra festett szemek, a sötét rúzsok, és a korábban modelleken, divatkampányokban szinte elképzelhetetlen tetoválások vagy a kócos, „just out of bed” („mint, aki most kelt ki az ágyból”) haj. Ehhez társultak olyan arcvonások, melyeknél a különlegesség sokszor fontosabb volt, mint a szabályos szépség: modellek lehettek olyan, kimondottan szabálytalan vonású lányok-fiúk is, akiket a környezetük akár még csúnyának is tartott korábban.
A divathullám neve sem véletlen: a drogkultúra a kilencvenes években hágott igazán tetőfokára a nyugati világban, olyan filmek követték egymást a mozikban pár éven belül, mint A kosaras naplója, a Ponyvaregény vagy a Trainspotting, és a korszak meghatározó zenei irányzata, a grunge számos sztárja is komoly kábítószer-problémákkal küzdött. Nem véletlen, hogy az új divathullámot sokan bírálták: nihilistának, betegesnek tartották, azzal vádolva a divatvilágot, hogy már nem tudnak mi újat kitalálni, és ezért a szélsőségek felé fordultak, akár a fiatalok megrontása árán is.
És noha a divatvilág erkölcseit illetően valóban lehetnek kétségeink, de azért azt ne feledjük el, hogy például a szupersovány alkat már a hatvanas években is divat volt (lásd Twiggyt a sorozatunk vonatkozó cikkében), a halállal kacérkodó, sötétbe vonzó, beteges, egzaltált női szépség iránt pedig egykoron romantikus és szecessziós művészek, ma már nemzeti klasszikusok sora rajongott egykoron.
Kate Moss sem volt sosem jó kislány, nemcsak a címlapokon, de az életben sem. A karrierje egy pontján komoly kokainbotrányba is keveredett, ami miatt néhány cég fel is bontotta vele a szerződést, de végül sikerült átvészelnie ezt az ügyet is. A párkapcsolatai hasonlóan viharosak: volt barátnője Johnny Deppnek és a híresen önpusztító Pete Doherty rockzenésznek, gyereke született Jefferson Hack vágótól, négy évig még házasságban is élt a Kills zenakar gitárosával, legutóbb pedig Nikolai von Bismarck fotóművész-arisztokratával járt. És közben egyfolytában ő az egyik leghíresebb nő Nagy-Britanniában, egy igazi legenda, nem mellesleg pedig az ország egyik leggazdagabb nője. A karrierje immár közel 30 éve alatt a divattervezéstől a videoklipeken és filmeken át a zenélésig sokmindenbe belekóstolt, de mostanra talán azt lehet róla mondani, hogy mindenekelőtt és elsősorban: ikon. Olyan ikon, akivel kapcsolatban simán előfordulhat, hogy a British Museum egyik kiállításán egy róla készült, 18 karátos, színaranyból készült szobrot tekinthetnek meg az érdeklődők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.