"Ahogy az orvos elkezdte óvatosan nyomkodni, azt hittem, ott maradok, úgy fájt. Rögtön elküldött röntgenre, ott derült ki, hogy nem csak simán megütődött a vállam, hanem csúnyán ki is ficamodott. Olyannyira, hogy műteni is kellett. S bár az operáció jól sikerült, sokáig voltak még komoly fájdalmaim. Aztán hónapokig jártam gyógytornára, szépen haladtunk a rehabilitációval, egyre jobban tudtam használni a kezem" - idézte fel a tavaly januári baleset emlékeit Koós János a Rispotnak.
Járt rehabilitációra, ám a végén sem tudta felemelni a karját, csak hasmagasságig. Az orvosok elmondták neki, hogy ezen már nem lehet segíteni, így legkedvesebb hobbijáról, a vitorlázásról is le kelll mondania.
"Amikor meghalt Bajor Imi barátom, először nem akartam többet vitorlázni, mert sokszor mentünk a hajómmal együtt. De aztán rájöttem, hogy éppen az tesz jót, ha vízre teszem a vitorlást. A kezem miatt tavaly nyáron összesen kétszer voltam kint, akkor is a lányomékkal. Réka szerencsére gyermekkora óta jött velünk, meg is tanulta, mit kell tennie a hajón, le is vizsgázott. Így már nem ugyanaz, ha nem én irányítom! Arról nem beszélve, hogy szeretek focizni, de már azt sem merem" - mondta Koós János.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.