Sokan szeretnek horrorfilmeket nézni, az Amerikai Kémikusok Társasága szerint pedig hasonló folyamatok játszódnak le az agyban akkor, amikor látjuk, hogy meggyilkolnak valakit, mint akkor, ha valóban megtörténne, csak kevésbé intenzíven. A félelem érzése természetesen megjelenik, ami valójában hasznos, ugyanis ez indítja el a védekezési folyamatokat, segít abban, hogy egy ilyen helyzetben megfelelően reagáljunk, vagyis elfussunk.
A félelemmel együtt sok folyamat indul el a testben, például
megemelkedik az adrenalin termelése, amely szintén segít a védekezésben:
megemeli a pulzusszámot, élesíti az érzékeket, és hatalmas mennyiségű energiát szabadít fel, amely fontos a túléléshez. Azonban ha a félelemérzés nagyon magas, akkor a szervezet éppen ellenkezőleg reagál, vagyis teljesen lefagy. Ez a reakció sem haszontalan, ugyanis olykor a mozdulatlanság, a „láthatatlanná válás" a túlélés kulcsa.
Ha sikerül a menekülés, akkor a következő természetes reakció a sikoltozás, segítségkérés. A magas, intenzív hang az agy vészhelyzet-központjába jut, azaz mások reakcióját indítják be vele a menekülők.
Amennyiben a menekülés nem jár sikerrel, és bekövetkezik a halál, akkor nagy fájdalmat érez az áldozat.
Az agy még ilyenkor is dolgozik, azon van, hogy mihamarabb megszüntesse a fájdalmat. A klinikai halál beállta után sem szűnik meg az agy munkálkodni, ez az utolsó kísérlet a túlélésre, ám ez már segítség nélkül lehetetlen.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.