Ha egy színész arra készül, hogy eljátsszon egy szétesőfélben lévő embert, akkor abban tudatosság van, sok gyakorlás és fegyelem. Amikor valaki a saját szétesését figyeli, az olyan, mintha nemcsak mások, de önmaga számára is észrevétlenné kezdene válni a világban.
Ebben az állapotban azt is nehezen tudná eldönteni, hogy az élet panaszirodájában melyik ablakhoz tépjen sorszámot. Ahhoz, ahol panaszkodni lehet a hazug férjre, a csalfa feleségre, a neveletlen gyerekre, a kegyetlen főnökre, vagy ahhoz, ahol fel lehet listázni, hogy kik azok a személyek, vagy mik azok a dolgok, amelyek nélkül nem tud élni, és aminek a visszaszerzéséért bármire hajlandó.
Pedig lehet, hogy csak azt kéne felismerni, hogy a szeretet nem egy mesterséges, hanem eredendő állapotunk, és ha szeretjük önmagunkat, akkor sosem félünk. Így hát nincs is mi elől meneküljünk.
Azt pedig nem kéne elfelejteni, hogy egy olyan univerzumban élünk, ahol időnként nyerünk, időnként veszítünk, de ez csak a víz felszíne. A tenger mélyén mindig nyugalom van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.