Müller Péter: „...a boldogságot csak az ismeri, aki mélyből indul”

Igen, a boldogságot csak az ismeri, aki mélyből indul. A bajból, a gyászból, az elhagyottságból, a szomorúságból. Akkor éli át, az örömöt, amikor repülni kezd. És minden repülés: fölfelé repülés!... Nevezheted örömnek, boldogságnak, fénynek, Istennek, szabadságnak – mindegy! Akinek szárnyai vannak, s működnek, sohasem marad odalent a bajban, a múlandóságban. Széttárja két szárnyát, felröppen az égre, s máris magasból nézi azt a színjátékot, amit Életnek nevezett...

Sajnálom azokat, akik elfejtettek repülni.