Müller Péter: „A férjedtől csak elválsz, de a szeretőddel szakítasz”

Kiszakadt belőled a másik, széttépődtetek, és viszi magával lényed egy darabját. Fáj!!! Megint félembernek lenni és fél életet élni, és többé nem boldognak lenni – ez fáj! A válás sokkal enyhébb szó. Leválsz róla, mint a használt cipő talpa. Ez is nehéz, ez is szomorú, de a szakítás vérzik, s amíg szereted őt, nem is gyógyul a sebed. A vérző szív ennek a szimbóluma.

Persze a kettő közül csakis az „szakít”, aki valóban és igazán szerelmes.
Ha a másik nem volt az, akkor egyszerűen csak „elhagy” – nem maradnak véres nyomok a bőrén.
Én tisztelem a vérző szívű embereket.
Mert nagyon tudnak szeretni!