Csak a tehetősek engedhetik meg maguknak a pszichológust? – Most kiderül!

Az anyagiakhoz való viszonyunk is az agyunkban van kódolva. Gondoltuk volna?

A jobb agyféltekénkben, amely az „érzelmi agy", található a jutalmazóközpontunk. A bal agyféltekében, a „racionális" részben pedig a büntetőközpont. E két rész kapcsolatban van egymással. Van, akinél a jutalomközpont nagyobb méretű, így nem éli meg a kiadásokat tragédiaként, sőt akár könnyelműen is bánhat a pénzzel. Másoknál a büntetőközpont növekedett meg, ők nagy veszteségként élik meg a legapróbb kiadásokat is.

Pénzhez való viszonyunk tehát nem egyforma. Jól látható, nem is attól függ, hogyan éljük meg a kiadásokat, hogy ténylegesen mennyi pénzünk van. Az agyi központok nagysága és viszonya mellett anyagiboldogság-érzésünk attól is függ, kivel hasonlítjuk össze magunkat.

„A pénz nem boldogít", mondják. Áttételesen cáfolnom kell ezt a szlogent. Ma a tb-finanszírozott alapellátásban kevés pszichológus dolgozik, azok is rendkívül leterheltek. Ennek következtében annak, aki magánpraxisban szeretne szakemberhez fordulni, bizonyos anyagi feltételekkel rendelkeznie kell. A pénz tehát olyan értelemben „boldogít", hogy segítségével tudunk a boldogságunkhoz vezető úton dolgozni, eszköz lehet önfejlesztésünk során.

Mégis, kellemesebb egy masszázsra feliratkozni vagy beülni a szépségszalonba, mint a lelkünkön „kozmetikázni". A belső munka nehéz, olykor fájdalmas is lehet, de kétségkívül jól megtérülő, hosszú távú „befektetés", amely a környezetünkre is pozitív hatással van. Hisz ha én jól vagyok, mások is szívesebben kapcsolódnak hozzám!

Praxisomban telefonos bejelentkezés szükséges. Időpontkéréskor – többek között – tisztázzuk a pszichológiai konzultációk kereteit, beleértve az óradíjat is. Van, aki már ekkor visszafordul. Mindez személyes, és nem vitatható döntés. Aki azonban eljön az első találkozásra, többnyire elköteleződik: előzetesen végiggondolta, és vállalja az anyagi részt.

Vajon összefügg a változtatás iránti igény és késztetés a pénzforrással?

Klienseim sokfélék, minden társadalmi rétegből előfordulnak. Aki szűkén van az anyagiaknak, motiváltabb lehet, ami gyorsíthatja a konzultációk hatását. A gazdagabb rétegnél nem feltétlenül facilitáló tényező a pénz, de mivel náluk adott a háttér, arra is adódik példa, hogy sűrűbben jelentkeznek be, és intenzívebben kezdenek magukon dolgozni. Ez is előremozdító tényező.

A tehetősebb páciensek viszont nem szívesen beszélnek anyagiakról a pszichológusnál sem, ellenben azon tárgyakról, amelyeket birtokolnak, igen. Előfordult, hogy valaki hosszasan ecsetelte legújabb limitált kiadású luxusautója jellemzőit, a parkolási díjjal azonban fukarkodott, többnyire bliccelt a konzultációs órák alatt...

Néhány olyan helyzet, amikor szóba kerül a rendelőben a pénz: váláskor vagyonmegosztás esetén, a gyermekek közös felügyeleti jogának gyakorlása során (pl. egyenlőtlenség-érzés annak kapcsán, mit vett a másik szülő, és mit ő), öröklés kapcsán (konfliktusok a gyermekek között, mert valamelyik fél többet kap), élethelyzeti nehézségek révén (munkahely elvesztése, pályamódosítás).

A pszichológushoz való fordulást illetően az utóbbi években pozitív változás figyelhető meg. Sokkal nyitottabbak, be- és elfogadóbbak az emberek. A belső motiváció megsokszorozza a terápiák hatékonyságát! Bizonyos körökben sikk szakemberhez fordulni. Elhangzott: „ha egyszer több pénzem lesz, én is keresek egy pszichológust".

E cikkel a következőt szeretném üzenni: a pénz nem feltétlenül alapfeltétel, inkább egy eszköz a lelki egészségünk javítására!