Éljen a sokféleség! - Ne szégyelld, ami a bugyidban van!

2019.12.18.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A legváltozatosabb praktikák és tökéletes partner mellett sem feltétlenül jó a szex, ha nőként nem vagy elégedett önmagaddal, a testeddel. És ez nemcsak az alkatodra vagy a melledre igaz, hanem bizony arra a területre is, ami a lábad között rejlik.

A vaginashaming és következményei egyre szélesebb körben jelentenek problémát: rengeteg nő elégedetlen a puncijával, mert úgy érzi, nem olyan szép, mint amilyennek lennie kéne. De vajon tényleg létezik egy általános követelmény ezen a területen is? A válasz természetesen nem, legalábbis ennek kéne lennie. Hiszen a női nemi szerv kinézete hihetetlenül változatos, mondhatni, nincs két egyforma a világon.

Honnan az állítólagos szépségideál?

Nem kell sokat gondolkozni, hogy megtaláljuk a választ, bizony, a pornóipar nagyban felelős ezeknek az önértékelési zavaroknak a kialakulásárért. Egy átlagos pornófilm még ma is a férfi néző számára készül, így fontos eleme, hogy minél fedetlenebbül mutassa meg a női testet, aminek ráadásul szépnek és fiatalosnak kell lennie. Ennek eléréséhez fontos a szőrtelenség, hiszen így válik igazán láthatóvá. Azáltal azonban, hogy a kamera ilyen nyíltan elkezdte megmutatni a vulvát, az összehasonlítgatásoknak is terepet adott.

A valódi problémát azonban az jelenti, ahogy a vaginashaming miatt ezeknek a nőknek megváltozik a viszonya a saját szexualitásukhoz Forrás: --

A megjelenített, idealizált vulvák szépsége pedig a fiatalosságban, szimmetriában, arányosságban és halvány színvilágban nyilvánul meg. Ugyanakkor a pornófogyasztók körében bőven találunk nőket is, sőt! Ám a pornó által kialakított kép tükrében sok nő érezheti úgy, az ő puncija nem olyan, amilyennek lennie kéne. A nagyajkak kisebbek a kisajkaknál, a bőr színe sötétebb az „elvártnál", ha pedig mindezt szőrrel próbálja palástolni, úgy érzi, csak ront a helyzeten.

Hogy milyen nagy mértékű jelenségről beszélünk, azt jól mutatja, hogy ma már egészen fiatal kortól kezdve egyre többen folyamodnak a vaginaplasztikához: akár kisajak-redukáló, akár vaginaszűkítő műtétekhez.

A valódi problémát azonban az jelenti, ahogy a vaginashaming miatt ezeknek a nőknek megváltozik a viszonya a saját szexualitásukhoz.

Rengeteg érintett számol be arról, hogy emiatt kerüli az orális szexet, mert szégyenli megmutatni magát partnerének, ha pedig mégis odáig jutnak, nem tud igazán felszabadult lenni, a frusztráció az egész együttlétet meghatározza.

Hogy mit lehet tenni?

Társadalmi szinten fontos lenne az alapvető hozzáállás megváltoztatásán munkálkodni, és tudatosítani, hogy a női nemi szerv sokfélesége természetes dolog, az egyediséget pedig inkább kéne üdvözölni, mintsem megszégyeníteni. Ám ez egy nagyon hosszú folyamat, aminek eredményére még sokat kell várni. Szerencsére egyre többen próbálják felhívni a problémára a figyelmet. Különösen izgalmas e tekintetben az amszterdami Hilde Atalanta The Vulva Gallery című projektje, aki kedves illusztrációval örökíti meg a sokszínűséget.

Ha viszont te magad is úgy érzed, nem felelsz meg a kislányos, „üde, szép punci" elvárásnak, akkor saját magaddal kell megküzdened elsődlegesen! Próbáld meg elfogadni, hogy az egyik legváltozatosabb megjelenésű testrészről beszélünk, és értékelni az egyediségedet.

Ha szégyenlősséged miatt másnak nem engeded, hogy eljátszadozzon veled, vedd kezedbe az irányítást, és maszturbálj. Használj különböző csiklóizgatókat - a léghullámos verziókban biztos nem fogsz csalódni -, hogy felfedezd az itt rejlő értékeket és élményeket!

Hidd el, az így átélt élvezetek segítenek megszeretni a puncidat, és egyre elfogadóbbá válsz majd vele. Ha pedig van egy partnered, akiben bízol, akkor fogadd el – és főként hidd el – a tőle kapott bókokat!