"Először sima náthának vagy influenzának tűnt pont ma két hete, kábán keltem, kissé köhécseltem, nem voltam fitt, tele volt az orrom, semmi baj, a szokásos Neocitrán tisztíccsa. Másnap 38 fokos láz, az már nem volt vicces, végtagfájdalmak, szédülés, fáradtság, levertség, megháromszoroztam hát a Neocitrán adagot, mi baj lehet? Gyanús volt, hogy Covid, de nem tudhattam biztosan, így nem mentem melózni, meg nem is akaródzott. Se másnap, amikor már nem volt lázam, gondoltam, jobb, ha vigyázok."
Nem sokkal ezután odalett az ízérzékelése is, és innentől kezdve nem volt kérdés, hogy
esetében is a koronavírusról van szó.
Ezt követően neki is le kellett töltenie a 2 hét karantént, de szerencsére mindenféle komolyabb szövődmény nélkül átvészelte. Elmondása szerint az ízérzékelés hiánya nagyon idegesítő egy idő után, mert hiába étkezik az ember, mégis mindig hiányérzete marad.
(...) "Ma letelt a két hét, fizikailag semmi bajom, se köhögés, se láz, se fáradtság, se semmi, de lövésem sincs, mikor élvezem újra egy nyomi alma ízét, vagy bármijét, és türelmem fogytán. 3 kilót fogytam. Nem vagyok boldog. Kikészít. Éhes vagyok. Két hete. Szomorú vagyok. Dühös. Csalódott. De végtelenül hálás is, hogy ennyivel megúsztam. Köszi Istenke!" - írja a posztjában, illetve hozzátette, szerinte probléma, hogy az emberek tudatlanul, tájékozatlanul, rosszindulattal állnak egymáshoz.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.