A szerelem matematikája, avagy mennyi randi az elég randi

Az igazi, a nagy ő megtalálására törekszik mindenki, ami egyszerre nehéz és könnyű ezekben az időkben. A randiappokkal ugyan kiszélesedtek a lehetőségeink, vagyis olyan emberekkel is összehozhat minket így a sors, akivel sem a boltban, sem a munkahelyen, sem a szórakozóhelyen nem tudnánk összefutni. (Főleg nem most!) Ám ez azt is jelenti, hogy egy sokkal nagyobb szénakazalban keressük a saját tűnket. Mivel a téma nagyon sokakat érint és érdekel, számos tudós próbálta már tudományosan megközelíteni a nagy ő megtalálásának művészetét, felállítani a szerelem matematikáját.

Egyik tudomány kiüti a másikat. Addig azért érdemes adnunk a mateknak is egy esélyt, ha másért nem hát azért, mert érdekes.

Amikor döntés előtt állunk, gyakran hallgatunk az érzelmeinkre, megérzéseinkre, különösen akkor, ha emberi kapcsolatokról, vagyis szerelemről vagy barátságról van szó. Nem is gondolnánk, hogy más mód is lehet a választásra. Pedig

Attól kezdve, hogy mikor feküdjünk le, mennyit igyunk, együnk, mozogjunk egészen az érzelmekig bezárólag. Mert bizony, létezik olyan program is, amely segíthet kitalálni, mikor érdemes megállapodni.
Ez pedig egyrészt az optimális leállás szabályát alkalmazza, ami megkísérli kiszámolni, hogy mikor van a legjobb pillanat egy bizonyos művelet végrehajtására, vagyis mikor lesznek a várható előnyök maximálisak, a hátrányok pedig minimálisak. Ez a randikra vetítve azt jelenti, hogy a szabály segít kideríteni, az adott embernél érdemes-e megállapodni, vagy tovább kell keresgélni.

Eszerint az összes lehetséges randipartner közül el kell utasítanunk az első 37 százalékot. Ha például 35 emberrel tervezünk randizni, akkor az első 12 nem lesz a számunkra megfelelő partner, vagy legalábbis a matematikailag nem a legideálisabb. A számoláshoz persze figyelembe kell venni, hogy mennyi idő alatt szeretnénk megtalálni az igazit, és azt is, hogy csak a legjobb partner érdekel bennünket, vagy a legjobb 5-10 százalék. Valamint az elutasítási százalékkal is számolni kell, hiszen nem csak mi lehetünk azok, akik nemet mondanak.

Természetesen az emberi kapcsolatok és azoknak alakulása nehezen magyarázható kizárólag matematikával. Hiszen

megmutatja, hogy érdemes tovább próbálkoznunk és kitartanunk. Újra és újra esélyt adni a randevúnak, mert lehet, hogy a következő lesz az, akit keresünk. A lényeg, hogy ne adjuk fel hamar, mert a kutatások arra is rávilágítottak, hogy amikor az ember döntéshelyzetbe kerül, hajlamos korábban meghozni azt, így nem biztos, hogy a számára legelőnyösebben határoz. Vagyis

mert valljuk be, ha megtaláljuk az igazit, azt tudni fogjuk és eszünk ágában sem lesz tovább keresgélni, mindegy, hogy mit mondanak a számok és esélyek.