Az angyalok állítólag a lélek szintjén, szavak nélkül kommunikálnak. Mi, emberek ezen képesség hiányában szavakat használunk, hogy elmondjuk egymásnak a gondolatainkat és átadjuk az érzéseinket. Ezek a szavak azonban könnyen félreérthetők, fölösleges kérdéseket és kételyeket is támaszthatnak. A helyzetet még jobban bonyolítja, hogy sokunkat arra tanítottak, nem kifizetődő kimondani, amit igazából érzünk. Amikor mi ezen intelmek ellenére kimondtuk, akkor talán leértékelés volt a jutalom, így a tanult tehetetlenség a negatív tapasztalatok miatt bizonyosságot nyert, és mi magunk is már csak azt látjuk, amit látni akarunk, majd azt is félremagyarázzuk. Pedig a valóságra való ránézés – meghátrálás nélkül – minden esetben erőt ad.
Amikor az összetört szíved darabjain lépkedsz, nehéz megengedőnek lenni ahhoz, hogy békesség költözzön a lelkedbe. És sokkal könnyebb nyerni ebben a világban, mint tisztességesnek lenni, vagy szeretni, de akkor sincs más út a boldogság felé.
Persze nem kell mindenkit egy csapásra megszeretni. Nem is biztos, hogy menne, de ha halogatjuk a szeretet gyakorlását, akkor lehet, úgy járunk, mint aki ugyan várja a nyarat, de az úszógumit csak a strandszezon előtti héten akarja leereszteni.
Olvass még többet Pilát Gábortól:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.