Hüvelyszárazság: A síkosító nem elég a probléma kezeléséhez

A hüvelyszárazsággal, azaz a hüvelyhámsorvadással (orvosi nevén vaginális atrófiával) a nők legtöbbször változókorban szembesülnek. Ennek oka, hogy hüvelyszárazság leggyakrabban akkor alakul ki, amikor a szervezetben csökkenni kezd az ösztrogénhormon mennyisége, ez pedig általában menopauza idején fordul elő.

Fontos azonban tudni, hogy nem csupán a változókorban léphet fel hüvelyszárazság, hanem kialakulhat például szülés után, petefészek-eltávolító műtétet követően vagy endometriózis esetén is. Továbbá felléphet hormonális fogamzásgátló szedése mellett, illetve bizonyos nőgyógyászati daganatos megbetegedések kezelésének következményeként. Fiatalabb nőknél a tartós stressz vagy a drasztikus diéta, esetleg étkezési zavar, illetve az intenzív sport is kiválthatja.

Komolyan kell venni!

Rengetegen nem tudják, hogy a kezeletlen hüvelyszárazság kellemetlen szövődményekkel is járhat, ezért nem veszik komolyan a problémát, annak ellenére, hogy az jelentősen rontja az életminőséget.

Először a szexuális együttlétek válnak fájdalmassá, majd a mindennapokban is jelentkezik az intim tájékon az égő, viszkető érzés. Ilyenkor a hüvelyhám nemcsak kiszárad, hanem vékonyabbá, ezért érzékenyebbé, sérülékenyebbé is válik, ami miatt apró sérülések, pici vérzések is keletkezhetnek rajta. Így akár egy tampon felhelyezése vagy egy nőgyógyászati vizsgálat is kellemetlen, fájó érzéssel járhat.

Nem beszélve a fertőzés veszélyéről, ami kellemetlen szagú, bőséges folyással járó bakteriális vagy gombás hüvelyfertőzés formájában jelenhet meg. Nem ritka az sem, hogy a hüvelyszárazság miatt megváltozik a hüvely savas kémhatása, ami szintén a fertőzések kialakulásának kedvez. A kezeletlen hüvelyszárazság következményeként vizelettartási problémák is jelentkezhetnek.

A síkosító nem elég a hüvelyszárazság kezelésére!

Sokan azt gondolják, hogy elegendő ha intim síkosítót használnak az érintett területen. Ám ezek a szerek csak pillanatnyi segítséget jelentenek. A síkosítók általában szilikon- vagy vízbázisú, gél állagú készítmények, és többnyire nincs olyan összetevőjük, amely regenerálná a hüvelyhámot, ezért a tényleges problémát nem szüntetik meg, és hosszú távú hatásuk sincs.

Ahhoz, hogy sikeresen leküzdjük a panaszokat, fel kell tárjuk a kiváltó okokat is, mert a probléma nem fog magától elmúlni. Sok esetben az orvos hormonokkal kezeli a hüvelyszárazságot, ez azonban nem mindig lehetséges, hiszen vannak helyzetek, amikor a hormontartalmú készítmények alkalmazása kifejezetten ellenjavallt. Ilyenkor, valamint enyhe vagy átmenetei hüvelyszárazság esetén érdemes inkább hormonmentes, hidratáló hüvelykúpokat használni, amelyek például vízmegkötő tulajdonságú hialuronsavat tartalmaznak, ennek köszönhetően ápolják és hidratálják a kiszáradt hüvelyhámot, más összetevőik pedig hozzájárulnak a sérült szövetek gyorsabb regenerálódásához.

Emellett persze használhatunk az együttlétek során alkalomszerűen síkosítót annak érdekében, hogy a hüvelyhám teljes regenerálódásáig is csökkentsük a kellemetlen tüneteket. Ám azt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy már az első tünetek megjelenésekor érdemes elkezdeni a hüvelyszárazság kezelését az életminőség romlása és a további szövődmények elkerülése érdekében.