Pilát Gábor - Egy Férfi és egy Nő: "Élsz, mert szükséged van az érzékelhető létezésre"

Aminek kezdete van, az véget is ér egyszer, szoktuk mondani helyesen. Vagy helytelenül?

A tudatosság kezdete például mikorra tehető? Hiszen a kezdet, az idő, a vég mind a tudatosságon belüliek, és ahhoz, hogy a kezdetét hitelt érdemlő módon megállapíthasd, ki kéne lépni belőle. Mint ahogy a hullámok elválaszthatatlanok a tengertől, a létezést sem választhatod el a léttől, és a most pillanatától.

Bizonyossággal tudod, hogy tegnap is léteztél, de ennek az emlékét is csak a mostban érzékelheted.

Élsz, mert szükséged van az érzékelhető létezésre. Ráadásul a kényelmes létre. Erre talán azt mondod, hogy te boldogságot keresel, nem kényelmet. De a test és az elme kényelmén kívül milyen boldogságra gondolsz?

A félelmekkel sincs baj. Mielőtt viszont ki akarnád operálni a félelmeket magadból, és meg akarnád gyógyítani az elmédet, meg kell figyelned, és meg kell ismerned azt. Előtte azonban van egy kihagyhatatlan lépés. Meg kell élesíteni a látásodat.

A rövidlátó embert akárhogy is ösztökéled, akkor sem fogja látni a távoli hajót a tengeren, ha idilli is a látkép. Tisztán talán a mutatóujjadat látja. Ez az önismeretre és öngyógyításra is vonatkozik. Ha az érdeklődéssel megfűszerezett figyelmedet befelé fordítod, tudatában maradsz önmagadnak, nem kiértékelsz, csak figyelsz, és nem vársz azonnali eredményt, akkor azt fogod észrevenni, hogy a belső látásod tisztul.

Nem kell célként kitűznöd a megvilágosodást, a változást anélkül is érzékelni fogod. Csak akkor kaphatsz meg mindent, ha beleadsz mindent.