Jessica nyolcéves volt, amikor Crohn-betegséggel diagnosztizálták, mely három évvel később egy fertőzés miatt életveszélyes lavinát indított el a szervezetében.
Egyfolytában véreztem, éjszakánként szinte szemhunyásnyit sem aludtam, illetve alig tudtam iskolába járni. 11 és 13 éves korom között gyakorlatilag a gyermekkórházban éltem
Többféle kezeléssel kísérleteztek, hogy javítsanak az állapotán, hiába. Rákgyógyszereket és szteroidokat szedett, melyek gyors súlygyarapodást eredményeztek, s ez nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is meggyötörte a kritikus életkorban lévő kiskamaszt.
2003 januárjában egy sebész sokkoló híreket közölt a családdal: elmondta, hogy Jessicának toxikus megakolonja van, mely a súlyos vastagbélfertőzés egy ritka, életveszélyes szövődménye. A szakemberek felajánlották az akkor 13 éves kislánynak a sztómaműtét lehetőségét, ő pedig élt vele.
A sztómaoperáció egy életmentő beavatkozás, amely lehetővé teszi, hogy a testből származó salakanyagok egy sebészeti úton létrehozott nyíláson – sztómán – keresztül egy külső protézisbe, azaz egy sztómazsákba kerüljenek. Jessica esetében ez úgy valósult meg, hogy az orvosok a vastagbele igen nagy részét eltávolították, s így helyezték fel testére a speciális tasakot.
Rájöttem, hogy ez az egyetlen lehetőségem, szóval a lehető legtöbbet kell kihoznom belőle. Azt hiszem, az volt az előnyöm, hogy nagyon fiatal voltam és nem sok mindenre emlékszem
A fiatal lány hamarosan hozzászokott a protézishez és akkor sem pironkodott, amikor különös állapotáról esett szó baráti társaságában. A középiskolában nem piszkálták, és az egyetemen sem szenvedett semmilyen hátrányt a betegsége miatt.
Dolgozni kezdtem, illetve lett egy jó fej párom is, akit egyáltalán nem zavart, hogy tasakkal élek. Az egyetemen az egyik leányszövetség elnökévé választottak, sőt, az iskolaújság címlapján is szerepeltem, valamint interjút adtam az életmódommal kapcsolatban
„Arra igyekszem tanítani a sorstársaimat, hogy ha a sztómájuk vagy bármilyen más fogyatékosságuk miatt önbizalomhiányuk van és utálják magukat, mások is ugyanígy viszonyulnak majd hozzájuk. A sztómazsákra nem akadályként kell tekinteni, hiszen az teszi lehetővé, hogy éljünk. Nem én vagyok „az lány a tasakkal” – azért lehetek az a lány, mert a tasakom velem van" – fogalmazott Jessica.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.