A méz természetes csodaszer, mutatjuk, mi mindenre jó

A természetes gyógyhatású készítmények, mint a gyógytea, a méz, az utóbbi időben rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek, a legtöbben igyekeznek inkább ilyen jellegű gyógymódokhoz fordulni a gyógyszerek helyett.

A méz igazi csodaszer, rendkívül sok problémára jelenthet megoldást

Lássuk, hogyan érdemes használni!

A folyékony aranynak is nevezett táplálék fogyasztása szinte egyidős az emberiséggel. Nem véletlenül, hiszen számos egészségügyi problémára gyógyírt jelent! Már az Ószövetség is említést tesz róla, a görög mitológiában pedig az istenek étkeként és a halhatatlanság forrásaként tartották számon. Évezredekkel ezelőtt tudott volt tehát, hogy a sűrű, aranyló folyadék enyhíti a különböző fizikai panaszokat. Az ókorban maga Hippokratész is hitt a méz gyógyító erejében, és a sebek kezelésére használta.

Egyedülálló ízét több mint 120-féle aromaanyagának köszönheti. Ezek fokozzák az étvágyat, és beindítják az emésztést. Az aranyló nedűben lévő organikus savak jótékony hatással vannak a bélflórára. Oldj fel 1 ek mézet 1 pohár meleg vízben, és reggelente, éhgyomorra idd meg.

A benne található réz és triptofán nevű esszenciális aminosav enyhítik a fájdalomérzetet, míg a cink elősegíti a gyulladásgátló hormonok termelődését. Forrázz le 1 csésze vízzel 1 ek csalánlevelet, hagyd ázni 15 percig, szűrd le, majd édesítsd 2 tk mézzel.

Rengeteg másodlagos növényi anyagot tartalmaz, amelyek óvják az ereket a káros szabad gyököktől, és megelőzik, hogy lerakódások képződjenek az erek falán, ezáltal védenek az érszűkülettől.

A nyalánkságban lévő triptofán a szerotonin nevű boldogsághormon előanyaga, és mint ilyen, gondoskodik a jókedvről, valamint javítja a koncentrálóképességet. Ezért stresszes időszakban igyál meg naponta 1 pohár mézes meleg tejet, 250 ml tejhez 2 ek mézet adva.

A méz egyedülálló módon képes visszaadni az erőnket. Titka az ízében keresendő: a benne lévő szőlőcukor azonnal a véráramba kerül, így a kiürült energiaraktárak szinte rögtön feltöltődnek. Másik előnye, hogy a vércukorszint hosszú ideig állandó marad, tehát elkerülhetőek vele a falási rohamok.

A mézet már Kleopátra is hatékony szépségelixírnek tartotta, ami nem csoda, hiszen megköti a nedvességet, és értékes tápanyagokkal látja el a bőrt. A benne lévő króm, réz, cink és flavonoidok fitten tartják a sejteket. Enyhe savai erősítik a bőr savköpenyét, gyulladásgátló enzimjei pedig csökkentik az irritációt, gyógyítják az apróbb bőrsérüléseket és a herpeszt. Naponta többször vigyél fel belőle egy keveset a problémás területre, és hagyd beszívódni, hogy ismét ragyogó legyen a bőröd.

Egyszerűen hagyd, hogy elolvadjon a nyelveden, mert az édes nektár így már a szájüregben kifejtheti antibakteriális hatását. Meleg teában feloldva enyhíti a légúti panaszokat.

Améz főként cukorfélékből és vízből áll. Akkor mégis mi teszi ennyire értékessé? Hát az aminosavak, az enzimek, a vitaminok, az aroma- és ásványi anyagok! Bár ezek csak kis koncentrációban vannak jelen benne, együttesen páratlan a hatásuk.

Magas cukortartalmának köszönhetően a méz elvonja a vizet a kórokozóktól, és ezzel megakadályozza az életben maradásukat. Savtartalma hátráltatja a szaporodásukat, egy bizonyos enzimje pedig fokozza a szervezetben az antibakteriális anyagok termelődését.

Az apiterápia elnevezést egy magyar orvos, dr. Bodog F. Beck alkotta meg, aki 1871-ben született Budapesten, majd New Yorkban élt, és a méhszúrással főleg reumatikus betegségeket gyógyított. Egy nagyon régi gyógymódról van szó, amely számos ősi kultúrában, így az egyiptomiban is jelen volt, ahol a propoliszt is munkára fogták, a mumifikáláshoz használták fel.
A szó eredeti jelentése kizárólag a méhszúrással való gyógyítást foglalta magában, ám ma már minden kaptárterméket ide sorolnak. Így a méz, a propolisz, a virágpor, a méhkenyér, a méhpempő, a méhméreg, a viasz, a herekivonat, az egész méh kivonata és a kaptárlevegő is az apiterápia alapanyaga.