Elviseletlen mennyiségű stressz, szorongás, depresszió komoly megterhelést jelent az egyén számára. Amikor pedig meghaladja tűrőképessége határát, megküzdési stratégia híján olyan krízishelyzetbe kerül, melyet a köznyelv idegösszeroppanásnak nevez. Megmutatjuk mit lehet tenni ilyen helyzetben.
Noha a köznyelv előszeretettel használja a kifejezést, az idegösszeroppanás orvosilag nem létező fogalom, ráadásul félrevezető is, mivel ilyenkor az idegrendszer nem sérül. Szakmailag a krízis lehet a helyes megnevezése ennek az idegi állapotnak, mely pontosabb képet is ad a mibenlétéről.
A szorongásnak 3 alapvető típusát szokás megkülönböztetni:a valóságszorongás a külvilág veszélyeitől való félelem, a neurotikus szorongás az ellenőrizhetetlen ösztönöktől és azok következményeitől való aggodalom, míg a morális szorongás a belénk injektált társadalmi normák megszegéséből fakadó rettegés.
Ezek olyan jelzéseket küldenek az agy számára, hogyha a probléma nem oldódik meg, végzetes következményei lesznek. Erre számos megküzdési stratégia, elhárítási mechanizmus létezik, amivel kezelni tudjuk a szorongást. Amikor az egyén olyan helyzettel találja szemben magát, amire nem ismer megküzdési stratégiát, akkor jön létre krízishelyzet vagy idegi, mentális kimerültség.
Mivel krízishelyzet több tényező miatt is kialakulhat, így az idegösszeroppanás tünetei, előjelei is szerteágazók, így csak a legtipikusabbakat gyűjtöttük egy csokorba:
Amikor a mentális kimerültség fenntarthatatlanná válik és kialakul a krízishelyzet, mélyreható viselkedésbeli változások, depresszió, önbántalmazás, öngyilkos gondolatok, irracionális viselkedés alakul ki. Az idegi kimerültséggel küzdő ember elszakad a valóságtól, sajátos törvények szerint szemléli a világot, állapotát dühkitörések, hangulati hullámzás, pánikrohamok kísérhetik.
Az idegösszeroppanás fizikai tünetei a fulladás, szapora szívverés, gyengeség, alvászavarok, kézremegés, hányinger, hasmenés, verejtékezés lehetnek.
Ha te vagy szeretetted krízishelyzetbe kerül és az idegösszeroppanás tüneteit mutatja, első körben fontos, hogy tudasd vele, nincs egyedül és mellette vagy, még akkor is, ha elutasítja a társaságot. Hasznos csökkenteni a stresszt, például sporttal, művészettel, állatok simogatásával. Szervezzünk a lakhelyükhöz közel eső programokat, amik miatt nem kényszerülnek túlságosan kilépni a komfortzónájukból.
Fontos, hogy ne hárítsunk, hanem nézzünk szembe a problémával, és ne utasítsuk el a segítséget!
Mindemellett fontos egy szakember felkeresése, akinek segítségével biztonsággal alakíthatunk ki megfelelő megküzdési stratégiákat. Amikor az idegi kimerültség már hétköznapi teendőinkben is megakadályoz, pszichológus vagy pszichiáter segítsége nem csak opció, hanem kötelező.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.