Ha a gradói gasztronómiáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül az ottani szorgalmas halászok áldozatos munkája mellett, ugyanis a napfény városában bizony a legtöbb étel általuk kerül az asztalunkra.
Mielőtt a turisztikai fejlődés elkezdődött, a város csak egy kis "halászfalu" volt, így a gasztronómiai hagyományok - annak ellenére, hogy az alapanyagok minősége kiváló volt - csak pár, igen egyszerű recepten alapultak. A "casonari"-k (az ősi neve a halászoknak, a "casoni" szóból ered, ami a halászok kis házaira utal a lagúna mellett, ahol az eszközöket, hálókat és a hajókat tartották) szegények voltak, így ételeikben a halak játszották a főszerepet. A mai napig is a legtöbb fogásuk a tenger gyümölcseire, valamint a halakra épül.
Egy másik fontos összetevője a gradói konyhaművészetnek a fehér spárga; hiszen a közeli gazdaságokon és a földeken rengeteg terem ebből. A szakácsok csak az elmúlt 20 évben kezdték el receptjeikben használni ezt a kiváló zöldséget. Amikor a város fejlődésnek indult igazi, turisztikai attrakcióvá nőtte ki magát ez az alapanyag.
A "polenta", a tipikus köret a régióban (valójában, a helyi gazdák sok-sok évvel ezelőtt főételként és köretként is fogyasztották egyszerre), itt is megjelenik a venetói hagyomány markáns jellemzője, a fehér szín. A venetói hagyomány egy, a régióra jellemző kulturális örökség, mely mind a konyha- és népművészetben megjelenik, és erősen meghatározza a helyi gasztronómiát és építészetet egyaránt.
Ha Gradóban jártok, nem hagyhatjátok el úgy a várost, hogy ne kóstolnátok meg a vegyes sült halakat, amelyek frissek, ropogósak és ízletesek. Egyszerűen elképesztő ízélményt nyújtanak. A legismertebb étel a "boretto" (a név a "brodo", vagyis húsleves szóból származik,). Ez az étel tökéletes példája a helyi, gasztronómiai hagyományoknak. Sok évvel ezelőtt a halászok a legjobb halakat árulták, hogy minél több pénzt tudjanak összegyűjteni, majd a megmaradt, friss, de szegényes választékból főztek maguknak egy kis sóval, borssal és a többi árussal elcserélt összetevővel fűszerezve egy levest.
Most szakácsok a maradék halakat a legjobbakra cserélik, és már kora reggel a halpiacon kezdik a napjukat. Igazán sokféle "borettót" lehet találni a városban, de az étel egyszerűsége és tisztasága mit sem változott. Mi több helyen is megkóstoltuk, és őszintén állíthatom, hogy nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik.
Egy másik tipikus étel a "sepe sofegae". Ez egy helyi változata a tintahalpörköltnek. Grado gazdag puhatestűekben és rákfélékben, így az éttermek széles választékban kínálnak tésztából, gombócból és rizottóból készült ételeket ezekből a hozzávalókból.
Az italválasztékukról is muszáj szót ejteni, hiszen a régióban jobbnál jobbakat találunk a friss, gyümölcsös fehérborokból (Sauvignon, Ribolla Gialla, Friulano), amelyek tökéletes kísérői a halételeknek. S ha már Olaszországban járunk, az Aperol Spritz őshazájában, akkor érdemes bizony ezt is megkóstolni, mert remekül passzol a helyi fogásokhoz.
Az olasz konyhaművészet hamar belopta magát a szívünkbe, a helyiek közvetlensége és nyitottsága pedig minden ott töltött napunkat bearanyozta. Remélem lesz még lehetőségünk visszatérni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.