Nagyanyáink ételeit házias ízek, gazdag ízvilág, valamint a pazarlás minimalizálása jellemezte. Már csak ezért is érdemes a retró receptek között válogatni, mert időkapszulaként őrzik a korszak felfogását, gazdaságát, történelmi helyzetét.
A különféle sós aszpikos ételek valamennyi régi magyar receptkönyvben megtalálhatók. Nem is lenne ezekkel a régi receptekkel különösebb baj, hisz a sertésnyelv aszpikban például ínycsiklandó csemege, de a kocsonya is kedvelt magyar étel.
Csakhogy a zselatinos retró receptek legtöbbször a mutatós küllemre, semmint az ízvilágra mentek rá, s gyakran össze nem illő hozzávalók is belekerültek.
A répákat megpucoljuk és csíkokra vágjuk, majd a csirkemellel és a fűszerekkel együtt megfőzzük, utána leszűrjük. A répát és a csirkemellet hagyjuk kihűlni, közben egy másik lábosban a tojásokat szintén főzzük meg.
Amíg a csirkemell és répa hűl, a megfőtt tojásokat tegyük hideg vízbe és pucoljuk meg.
Készítsük el a zselatint: az alaplevet egy lábosban melegítsük fel és szórjuk bele a zselatint. Miután felszívta a zselatint, hagyjuk kicsit lehűlni.
Egy püspökkenyér-formát béleljünk ki fóliával, majd merjünk rá két merőkanál zselatinos alaplevet és tegyük hűtőbe, míg meg nem dermed.
Kockázzuk fel a húst, sárga és fehérrépát, valamint a csemegeuborkát. A hűtőben dermedő zselatin tetejére tegyünk egy réteget ezekből, majd erre helyezzük fel a 4 tojást. Ezután borítsuk be a tojásokat a maradék zöldséges-csirkehúsos keverékkel.
Ráöntjük a maradék zselatinos levet és lefedve pér órára a hűtőbe tesszük. Miután teljesen megdermedt éles késsel felszeleteljük és hidegen tálaljuk ezt a régi ételt.
Ha már régi receptekről, alapanyagok újrafelhasználásáról van szó, nem hagyhatjuk ki a megmaradt rántásból készített morzsafasírtot sem.
Noha nem kifejezetten bizarr, felnőtt fejjel furcsa belegondolni, hogy ez a zsírral átitatott pogácsa mennyire isteni lehet. Régi magyar receptek között nem is lehet szinte megtalálni, legfeljebb lábjegyzetként hisz általában csak egy kis darab jött ki belőle.
A panírozás után megmaradt lisztet, tojást és zsemlemorzsát keverjük össze, gyúrjuk egy pogácsává, majd maradék panírmorzsával megszórva forró olajban süssük aranybarnára.
Disznóvágások népszerű kosztja, azon idők hagyatéka, amikor a nők még nagyrészt háztartásbeliek voltak. Régi magyar receptek között gyakran találkozhatunk sertéstüdővel. Ez a retró recept olvasás alapján finom is lehet, csakhogy elkészítése macerás, hosszú, egyik fő összetevője pedig a sertéstüdő, amihez eleve erősebb gyomor kell.
Mi az a kukó?
Tájszó, kifújt tojáshéjat, gyereknyelven tojást jelent.
Az alaposan átmosott sertéstüdőt a szalonnával és zöldségekkel együtt gyöngyöző vízben puhára főzzük, majd ledaráljuk. Közben megfőzzük a rizst is.
A tojások egyik végét egy éles késsel levágjuk, hogy kisujjunk beleférjen, majd tartalmukat egy tálba öntjük. Kisujjunkkal eltávolítjuk a belső hártyát, majd 10 percig főzzük.
A darált tüdőt a rizzsel, tojással, és fűszerekkel elkeverem, majd óvatosan a tojásokba töltjük. Egy megfelelő méretűre faragott burgonyával lezárjuk a lyukat, majd egy külön lábosba mért levesben 35-40 perc alatt készre főzzük.
A kész galuskákról körültekintően lefejtjük a héjat, majd a tejföllel és babérlevéllel ízesített levest rájuk merjük és melegen tálaljuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.