A karácsonyi asztal hagyományos ételei között a mák szinte megkerülhetetlen alapanyag. Legyen szó mákos bejgliről, mákos gubáról vagy akár mákos tésztáról, ez az apró magocska évszázadok óta fontos része a magyar ünnepi gasztronómiának. De honnan ered ez a szokás, és miért kötődik ennyire a karácsonyi időszakhoz?
A mák fogyasztása nemcsak a magyar, hanem számos más kultúrában is szerencsét, bőséget és termékenységet jelképezett. Az apró mákszemek sokasága a gazdagságot és a jövőbeni bőséget szimbolizálta, ezért különösen az újévi és karácsonyi ünnepekhez kapcsolódott. A népi hiedelmek szerint a mák fogyasztása segíthetett abban, hogy a következő évben elkerüljék a szegénységet, és bőséges termés legyen. A keresztény hagyományban a mák szimbolikája összefonódott a hittel és a megújulással. A mákszemek a termékenységet és a megváltás ígéretét jelképezték. Az ünnepi étkezések során a mákos ételek fogyasztása emlékeztetett arra, hogy az élet apró örömei is gazdagságot hozhatnak.
A mák a magyar konyha egyik ősi alapanyaga, amely már a honfoglalás előtti időkben is jelen volt. A középkorban a mák az ünnepi ételek egyik legkedveltebb alapanyaga lett, mivel nemcsak tápláló volt, hanem tartósítható is, ami különösen fontos volt a téli időszakban. A karácsonyi mákos bejgli, amely mára a magyar ünnepi asztalok elengedhetetlen része, a 19. században vált igazán népszerűvé, elsősorban német hatásra.
A mák nemcsak szimbolikus, hanem táplálkozási szempontból is értékes alapanyag. Gazdag kalciumban, vasban és más fontos ásványi anyagokban, így különösen a téli időszakban segít a szervezet feltöltésében. Az, hogy a hagyományos karácsonyi ételeinkben ilyen jelentős szerepet kap, jól mutatja, hogyan fonódik össze a táplálkozás, az egészség és a néphagyomány.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.