„Három napig egyfolytában havazott, és amikor hétfő reggel, 1987. január 13-án beértem a Budapesti Rendőr-főkapitányság gyilkossági csoportjának szobájába, nem volt még ott minden kollégám, mert az egy méteres hó miatt akadozott a közlekedés" – idézte vissza a Kátai Elek egy izgalmas nyomozás indulását a Blikknek.
„Várni azonban nem tudtunk, mert bejelentést kaptunk arról, hogy a II. kerületben a Ruthén utcában rálőttek valakire. Siettünk a helyszínre, de útközben a síkos út miatt a szolgálati autó megcsúszott és az út szélén lévő hóban kötött ki elzárva a feljutást. Így az utolsó háromszáz métert gyalog tettük meg a szakadó hóban"
- mesélte Kátai, hozzátéve, hogy a helyszínre érve közölték velük, hogy a meglőtt férfit bevitték a Fiumei úti Országos Baleseti intézetbe.
„Ahogy ezeket keresgettük, megjelentek a rendőrség vezetői is, mert akkoriban nagyon ritka volt az, hogy valakit az utcán lőfegyverrel akarnak kivégezni. A tábornokok megdicsértek minket, mondván milyen jól lezártuk a helyszínt, de akkor nem árultam el nekik, hogy az egy véletlen megcsúszás miatt sikerült így. Egyébként biztosan nem örültek annak, hogy a tábornoki öltözékhez tartozó félcipőben kellett a járdán lévő húsz centiméteres hóban caplatniuk"
- jegyezte meg az exrendőr. Az áldozatról később megtudták, hogy egy kolumbiai állampolgár, a kórházban pedig kiderült, hogy Kolumbia magyarországi nagykövetét, Enrique Parejo Gonzálezt próbálták megölni.
„A diplomatát három lövés érte"
– mondta Kátai Elek. Az egyik golyó a nagykövet jobb karjába ment, amikor a fegyverest meglátva maga elé emelte azt, a másik a vállát találta el, a harmadik golyó pedig a tüdejébe fúródott. Emiatt kellett őt megműteni.
„Nem sokára kihallgatható állapotba került, és elmondta, hogy hétfő reggel, amikor felkelt, látva a nagy havazást, lement a garázshoz, hogy ellapátolja előle a havat. Eközben hallotta meg, hogy ropog a hó valakinek a lépései alatt, ezért hátrafordult. Egy síruhában lévő férfit látott fegyverrel a kezében, amiből lövéseket adott le rá, majd sílécekre pattanva elsiklott"
- idézte vissza az ügyet.
A nyomozók nagyon kevés nyomból dolgoztak, és hetekig kutatták, ki lehetett az elkövető.
"Három hétig tartó sziszifuszi munka közben tudtuk meg, hogy Olaszországból két férfi és egy nő – Carlos Alberto Chiachiareli, Moreno Stortini és Susana Lazati – pár napra kivett egy második kerületi lakást. A kolumbiai magyar nagykövet bűne az volt – mint később megtudtuk –, hogy még igazságügyi miniszterként a kábítószer-kereskedelem ellen küzdött és megakadályozta, hogy Pablo Escobar drogbáró bejusson a parlamentbe"
- mondta az exnyomozó. A külföldieknek meglett az útlevelük, Chiachiarelit pedig végül felismerte a kolumbiai nagykövet. Az elkövetők bazonosítása után az ügyet átadták az olasz kollégáknak, és mind a három személyt letartóztatták, ám később felmentették őket a vádak alól, mert a vizsgáló bíró nem találta elégnek a bizonyítékokat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.