Minél bőségesebb a választék, annál nagyobb bajban vagyunk: a túl sok lehetőség szorongáshoz vezethet

Olyan világban élünk, ahol temérdek választási lehetőségünk van. Már egy egyszerű bevásárlás során is rengeteg apró döntést kell meghoznunk: melyik tejet, kenyeret, rizst stb. tegyük a kosárba, de a tévében sem azt nézzük, amit éppen adnak. A streaming szolgáltatóknak köszönhetően végtelen mennyiségű sorozat és film áll a rendelkezésünkre, nekünk csak választanunk kell... Minden egyes nap hozunk meg döntéseket – egyes becslések szerint naponta körülbelül 35 ezret - ezek közül számosat úgy, hogy észre sem vesszük, de bőven akadnak olyanok, amelyek határozottan jelentősebbek, és kézzelfogható következményekkel járnak.

Természetünknél fogva azt szeretjük, ha a lehető legtöbb választási lehetőségünk van, egyes elméletek szerint pedig ahhoz, hogy az emberi szabadság elérje a legmagasabb fokát, az emberek jóllétét szükséges maximalizálni, ehhez pedig maximalizálni kell a választási lehetőségek számát. Ez az elgondolás egyszerű logikát követ: minél több a lehetőség, annál könnyebben választja ki az ember a számára legmegfelelőbbet, azt, amitől elégedett és boldog lehet. Ám ez az elmélet nem mindig állja meg a helyét, és hiába választhatunk több bármi közül, az elégedettségünk nem feltétlenül növekszik – ez a választási paradoxon.

Miért rossz a bőséges választék?

Lehet, hogy amikor először szembesülünk azzal, mennyi választási lehetőségünk is van, felvillanyozódunk, de ez az öröm nem tart sokáig. A túl sok opció miatt ugyanis egy idő után lefagyhatunk, mivel nem tudjuk eldönteni, melyik lehet a legjobb a variációk közül. Emiatt a szokásosnál hosszabb lesz az emberek döntéshozatali folyamata. Ez szorongást, határozatlanságot és bénulásszerű érzést kelt, mivel az elme túlterheltté válik a rengeteg lehetőségtől és attól, hogy képtelenek vagyunk választani.

Ha eljutunk odáig, hogy feldolgozzuk a rendelkezésünkre álló információkat és döntésre jutunk, akkor egy következő problémával kerülünk szembe: nem lehetünk biztosak abban, hogy jól választottunk. Tehát hiába határozzuk el magukat végül egy bizonyos dolog mellett, nem leszünk maximálisan elégedettek. Ha az embernek kevesebb változóból kell kiválasztania egyet, azt sokkal gyorsabban, határozottabban és könnyebben képes megtenni, azután nem érez kétséget, elégedetlenséget és fáradtságot. Ezek az érzelmek ráadásul sokszor megakadályozzák, hogy a döntés után megkezdődjön a cselekvés – olyan esetekben, amikor erre szükség volna.

Miért nem tudunk dönteni?

A lehetőségeink száma bizonyos esetekben közeledik a végtelenhez, ennyi opciót mérlegelni pedig képtelenség. Lehetetlenné vált a valódi összehasonlítás, vagyis akármennyi időt is töltünk el az elemzéssel, valójában nem tudjuk megállapítani teljes bizonyossággal, hogy melyik a legjobb számunkra, pedig ez lenne a több választási lehetőség lényege.

A túl kevés sem jó

Ugyan számos tanulmány kimutatta, hogy minél több lehetőség közül kellett választaniuk az embereknek, annál elégedetlenebben voltak a döntéssel, amit végül meghoztak, a túl kevés opció sem jó. Az emberek például nem hajlandóak kiválasztani egy előnyös ajánlatot akkor, ha nincs más alternetíva, egyszerűen azért, mert nincs mivel összehasonlítani, de azt is kimutatták a tanulmányok, hogy egy választást erősebbnek érzünk akkor, ha három opció áll a rendelkezésünkre, mint akkor, ha csak kettő. Barry Schwartz - a választási paradoxon atyja - szerint ezek csak azt jelentik, hogy meg kell találnunk az egyensúlyt a túl kevés és a túl sok opció között, hogy közelebb kerüljünk ahhoz számhoz, amely mennyiség végül tényleg ahhoz vezet, hogy az emberek elégedettek és boldogok legyenek.