Ördögűzés Budapesten

Matt Baglio sikerkönyve a 21. században is továbbélő katolikus hagyomány, az ördögűzés modern formáit és történeteit dolgozza fel és mutatja be - vállaltan elfogult, hívő nézőpontból, hisz maga a katolikus egyház is engedélyezte a könyvet, csakúgy, mint a belőle készült hollywoodi filmet. Jó és gonosz pozíciója tehát egyértelmű ebben a világban, ami önmagában nem is lenne baj, hisz számos emlékezetes alkotás született már ezen sorvezető mentén, hogy közülük csak a legemlékezetesebbet, William Friedkin 1973-as Az ördögűző című remekét említsük.

Épp ezért is furcsák A rítust e téren ért kritikák, mondván ezt a történetet már sokszor láttuk. Hát hogyne láttuk volna, hisz egy jól körülírható alműfajról van szó, melynek megvannak a kötelező elemei. Amikor egy kemény férfi sorban ölve a gonoszokat bosszút áll a családja elvesztéséért; amikor egy csapatnyi tini valami istenhátamögötti tájékon egy sorozatgyilkossal találkozik; amikor a magányos cowboy egyedül száll szembe a kisvárost uraló rosszfiúkkal; amikor két magányos, ám egymást utáló férfinek és nőnek egy véletlen folytán együtt kell működnie, amiből szerelem születik - ezekben az esetekben senki sem reklamál.

Ilyen szubzsáner az ördögűzős horror-thriller is, melynek tipikus darabja filmünk is: hőse az ifjú amerikai pap, akinek erős kétségei vannak a hitével kapcsolatban, és aki Rómába utazik ördögűzést tanulni a műfaj nagy öregjétől. Képbe kerül persze még (a megszállt fiatal lányon kívül) egy nő is, aki jelen esetben újságíró, a végére pedig nem árt egy nagy csavar (amit nem lövünk le most, de a következtében Anthony Hopkins magyarul is megszólal...).

A kérdés tehát nem is az egy ilyen film kapcsán, hogy MIT fogunk látni, hanem inkább a HOGYAN - támad-e a film rendezőjének, alkotóinak valami eredeti ötlete, gondolata a téma és a sztori kapcsán. Mikael Hafström, a Svédországból Hollywoodba igazolt rendező (Könyörtelenek, Kisiklottak, 1408) e téren nem villant túl sokat: az újítása csupán abban áll, hogy a horror műfaja felől a filmet elmozdította inkább a misztikus dráma irányába. Szerencsétlenségére a főszereplője (az eddig jobbára csak tévésorozatokban szerepelt Colin O'Donoghue) bántóan üres tekintetű fiú, szerencséjére viszont itt van neki Anthony Hopkins, aki bármikor képes elvinni a hátán egy filmet - főleg, ha démoni témáról van szó.

A rítus kapcsán mindeképp fontos megemlíteni, hogy a film jó része Magyarországon forgott, így a megtekintése során külön szórakozást nyújthat megpróbálni beazonosítani a budapesti helyszíneket. Nem lesz könnyű: a látványtervezők profi munkát végeztek, és Budapest tényleg Rómának néz ki ebben a minimális elvárásokat teljesítő, de semmi különöset nem mutató tisztes hollywoodi iparosmunkában.