Az a jó a fesztiválokban, hogy kincsekre bukkanhat az ember. Egy barátnő unszolására látogattunk el a Heti Válasz színpadához, ahol a Szabó Balázs Band hangolta épp hangszereit. Borzasztó nagy lett a tömeg körülöttünk, amit nem is nagyon értettem, mert a hangolás eléggé elhúzódott, olyannyira, hogy én már kezdtem azt hinni, hogy ez nem is hangolás, hanem már maga a koncert. De aztán egy alacsonyabb, kissé kócos, rekedt hangú srác lépett a mikrofonhoz, elnézést kért a hosszú hangolásért, és belevágtak a muzsikába.
Nagyon emlékeztetett valakire a helyes srác. Fel is merült bennem a kérdés, hogy nem Torres Dani énekel-e ott a színpadon az egyik ősi Megasztárból? De megnyugtattak, hogy nem. Szabó Balázs nagyszerű. A zenéje. A hangja. A szövege. Nagyszerűen ötvözi a magyaros dallamokat a mai fiatalok gondolkodásmódjával és szavaival. Ráadásul cuki is és szerény is, pedig 3 hangszeren játszik, és ezeket számonként váltogatta. Nem csoda, hogy elhúzódott a behangolás...
A tömeg már a koncert közepén ezt skandálta: Nagyszínpad! Nagyszínpad!
És ha még nem lett volna elég a népi rigmusokból, akkor folytathattuk a tombolást az Emir Kusturica and The No Smoking Orchestra koncerjén. Mi öregesen a padról élveztük a balkáni muzsikát, aztán egy hot-dog társaságában nyugovóra tértünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.