"Egy csésze kellemes teát sokkal többre tartok a szexnél" - A '80-as évek popikonjai, 1. rész

1. Grace Jones - a fekete Monroe

A nyolcvanas években nem volt egyszerű kitűnni a tömegből: a divatban a "mindent szabad" attitűd hódított, a frizurák egyszerre voltak futurisztikusak és keltették életre a korábbi évtizedek klasszikus hajviseleteit, a sminkek pedig ananászsárgában, Barbie-rózsaszínben és türkizkék színekben pompáztak. Valakinek azonban mégis sikerült a szokásosnál is extravagánsabb stílusával felhívnia magára a figyelmet: ő Grace Jones, aki bár a hetvenes években indította el máig töretlen karrierjét, valódi fénykora a nyolcvanas években volt. Lady Gaga absztrakt színpadi kosztümjeinek jelentős részét Jones inspirálta. Ő ismertette meg a világgal a szoborszerű frizurákat, a párnákkal és merevítőkkel művészeti installációkká avanzsált ruhákat. A művésznő - akit sokan csak "Fekete Monroe"-ként emlegetnek - számos elismerést sepert be karrierje négy évtizede alatt, de legfőbb érdeme minden bizonnyal az, hogy magához ragadta a "diszkó afro-amerikai királynője" címet, segítve ezzel az elfogadást és a diszkrimináció elleni harcot szerte a világban.

2. Samantha Fox - a leszbikus kebelcsoda

Idén a londoni olimpia nyitó- és záróünnepségén Nagy-Britannia felvonultatta összes könnyűzenei és popkulturális büszkeségét, de többeknek is feltűnt, hogy valaki kimaradt a szórásból: a kebelcsoda, Samantha Fox. Az énekesnő, aki a nyolcvanas évek elején még glammodellként kereste a kenyerét, az évtized közepén "Touch me (I Want Your Body)", azaz "Érints meg, akarom a testedet" című számával robbant be a köztudatba és a slágerlisták élvonalára. Későbbi slágerei hasonlóan szókimondó szövegekkel és szexuális utalásokkal örvendeztették meg a (férfi) rajongókat. A pletykák és botrányok sem kerülték el: eleinte azzal vádolták meg, hogy valójában nem is énekel, csupán tátog - ezt a hamis vádat egyébként a mai napig előszeretettel hangoztatják szerte a világban -, majd felröppent a hír, miszerint a "férfifaló díva" imázs valójában csupán álca, hogy elterelje a figyelmet Fox homoszexualitásáról. A ma is aktív énekesnő már jócskán túl volt sikerei csúcsán, amikor végre megtörte a hallgatást: valóban leszbikus, és természetesen már akkor is a lányok társaságát élvezte, amikor férfiak százezrei csorgatták a nyálukat utána a nyolcvanas években.

3. Boy George - a melegjogi harcos "club kid"

"Tényleg meg akarsz bántani? Tényleg meg akarsz ríkatni?" - énekelte 1982-ben egy androgün külsejű fiatalember, bandájával, a Culture Clubbal pedig azon nyomban több tucat ország slágerlistájának első helyén találta magát. Boy George fogalommá vált, és meghonosította a "club kid" mozgalmat Európában: egyszeriben minden diszkóban megjelentek a cicanadrágos, keménykalapot és válltöméses zakót viselő férfiak, akik több sminket viseltek, mint egy operettszínésznő. Bár nyilvánvaló homoszexualitása és excentrikus stílusa rengeteg kérdést vetett fel az interjúk alatt, ő rendre kitért a válasz elől, mondván: "Egy csésze kellemes teát sokkal többre tartok a szexnél." Az ezredforduló után készült dokumentumfilmekben - amelyek a poplegenda életét dolgozták fel -, már nem ködösített tovább: egyenesen melegjogi harcosnak nevezte magát. George ígérete szerint a kábítószerbotrányokkal és sokak szerint ikonikus státuszához méltatlan valóságshow-szereplésekkel tarkított karrierje 2013-ban új erőre kap majd: a Culture Club új zenei anyaggal készül meglepni közönségét, és a banda világ körüli turnét is tervez.

4. Falco - a bécsi botrányhős

Johann Hans Hölz neve vélhetően nem sokat mond az átlagolvasó számára, pedig kétségtelen, hogy mindannyian jól ismerjük a férfit a név mögött - ez ugyanis Falco polgári neve. A "Rock Me Amadeus" előadója a nyolcvanas években megvalósította a lehetetlent: főként német nyelvű dalokkal ért el nemzetközi sikereket, mindezt úgy, hogy sosem az aktuális, trendi "euro-pop" vonalat erőltette volna. Kiszuperált katonai egyenruhákban lépett színpadra, és a rock és a hip-hop furcsa keverékét szókimondó, mondhatni botrányos dalszövegekkel egészítette ki - a "Jeanny" például egy megerőszakolt, meggyilkolt lány történetét meséli el a gyilkos szemszögéből. Lemezeinek és dalainak címválasztásakor sem volt szívbajos: a "Bécsi vér", "Test test mellett", "Csináld megint" és "Nyomd, nyomd" nyílt provokációt jelentettek, de olyan száma is volt, amelyet nemes egyszerűséggel csak "B.O.T.R.Á.NY."-nak nevezett el. Falco tragikus kimenetelű autóbaleset áldozata lett 1998-ban, a Dominikai Köztársaságban - épp akkor, amikor nagy visszatérésére készült. A karambolt okozó buszsofőrt három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A lemezeladások után Falco a mai napig minden idők legsikeresebb osztrák előadóművésze.

5. Milli Vanilli - a tátogó tragédia

A csokibőrű, babaarcú srácok története kész szappanopera, ám a happy end az ő esetükben elmaradt. No de kezdjük az elején, amikor is a nyolcvanas években menő zenei producernek számító Frank Farian elkövette azt a hibát, hogy az egész világot hülyének nézte. A korábban, saját stúdiójában rögzített dalokhoz ugyanis olyan arcokat keresett, akik énekelni ugyan nem tudnak, de jól néznek ki, és van kedvük szupersztárrá válni. Fab Morvan és Rob Pilatus - két Németországban élő táncos fiú - kapva kaptak az alkalmon, és 1988-ban meg is jelent "Girl You Know It's True" című daluk, amely egy év leforgása alatt nemcsak Európát, de Amerikát is meghódította. Tizennégy millió eladott lemezzel és egy Grammy-díjjal a kezükben az amerikai MTV rendezvényének díszvendégei voltak, ám amikor megakadt a lemez a fellépés során, és nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúk playbackelnek, a kritikusok azonnal ízekre szedték őket, és hamarosan a Grammy-díjtól is megfosztották őket.

Frank Farian producer igyekezett menteni a menthetőt: menesztette a tátogó babákat, és "A valódi Milli Vanilli" címmel dobta piacra a banda következő lemezét, amelynek borítóján már a dalok eredeti előadói mosolyogtak. A közönséget nem sikerült meggyőzni: a tévének és magazinoknak a szépfiúk kellettek, így a producer utolsó csavarként leszerződtetett egy énekest, aki szakasztott mása volt Rob Pilatusnak, majd vele is felénekeltette a dalokat - azok azonban így sem kellettek senkinek. Az "elátkozott banda" tragédiasorozata 1998-ban Pilatus drogtúladagolásával folytatódott - a férfit holtan találták egy frankfurti hotelszobában. A Milli Vanilli másik tagja, Fab Morvan a mai napig DJ-ként dolgozik Los Angelesben, és szóló előadóként próbál ismét betörtni a popbizniszbe - ezidáig kevés sikerrel. Talán majd jövőre...

Összeállításunkat hamarosan folytatjuk...